Nyughatatlan

Helyet keres a fejemben,
nem hagy el a gondolat,
nekilódul, visszafordul,
hurcolja a gondokat.

Koponyámnak falát rágja,
mint a tolvaj, meglapul,
aztán megint bolyong, feszít,
könnyeket küld társamul.

Eltűnhetnél... Hallod? Tűnj el!
Vívj másokkal harcokat!
Fényre vágyom, új vizekre...
Fürkészni új arcokat.

Te vagy én, és én vagyok te...
Csörténk után mi marad?!
Mit szólnál, ha megbékélnénk,
nyughatatlan gondolat?

 

 


Pete Margit
Author: Pete Margit

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012 -ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám - Napsoroló mondóka -. Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Amit nem mondhattam el

Rengeteg szó nyomja lelkemet, Melyet nem mondhattam el. Igaz, elmondhattam volna… Ha az elmúlás közbe nem szólt volna. El kellett volna mondanom, Milyen szép volt

Teljes bejegyzés »

Utak

Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Mondja, ki már az életben tapasztalt. Taposd azt az utat, Melyről tudod, hogy helyes irányt mutat. A járt

Teljes bejegyzés »

Gyász

Ne hagyd, hogy elvegyék tőled, Éld meg a gyászod, ha már a szeretted nem lehet veled. Azért fáj ennyire, mert mélyen szeretted, Elengednéd könnyedén, ha

Teljes bejegyzés »

Sosem vagy egyedül

Sosem vagy egyedül, Még ha épp most a padon magad is ülsz. Velünk vannak szeretteink, Kik előrementek a paradicsomig. Hidd el, épp téged néznek, Sajnálják,

Teljes bejegyzés »

Titkos napló

Édes drága titkos mentsváram, Oly sokkal tartozom neked, főleg hálával. Annyi mindenen segítettél át, Mindent tudsz, amit másnak nem adhattam át. Idegen voltál számomra, Nem

Teljes bejegyzés »

Meghallani, nem csak hallgatni

Napjainkat sok beszélgetés alakítja. Sok életnek vagyunk szem- és fültanúja. Sok mindent látunk, sok mindent hallunk, De vajon a benne rejlő mondanivalót is meghalljuk? Sok

Teljes bejegyzés »