Bormámor

Elmentél …és én mégis látlak. Elhagytál…. és én mindig várlak. Testemben a fájdalom árad. Semmi sem vethet neki gátat. Hol vagy most, mikor szükségem van

Ne takard el szemed előlem, ha  valami fáj. Nem kell félned attól. hogy néha kiabálj. Veled vagyok, ha nem klappolnak a dolgok. Legyen bármi, én mindig melletted

Bárcsak innen fentről láthatnátok ti is a határt! Olyan tarka, mint a képzelet, és élénk meg vidám! Azt gondolnátok, hogy milyen szép, milyen boldog sárkányt Tereget

Én az utca embere vagyok. Nem látnak legtöbbször se kicsik, se nagyok. Olyan észrevétlen vagyok, akár a kosz. Piszok. Az életben nem hagytam eddig túl

Hiába kérlelsz, hiába vársz. Hiába, hogy egy ajtót kitársz. Hiába kattan a kulcsod a zárban, Nem vár senki a hálószobában. Sehol sem vagyok, légnemű lettem.