Csillag szeretnék lenni, hogy bevilágítsam a földet,
De távol lennék tőletek, kiket szeretek.
Nap szeretnék lenni, hogy szórjam rátok a meleget,
De hogyan néznétek fel rám akkor a fénybe?
Hold lehetnék. Kísérhetném békés álmotok.
De ti olyankor már többnyire csak alszotok..
Szél lehetnék, simítva felhevült arcotokat.
De a szél egy helyben egy percig se marad.
Víz volnék,hullámomban ringatva el titeket,
De a víz nem érzi, mint mi, hogy az idő pereg.
Körforgása olyan örök és olyan végtelen,
Hogy megöregednétek, és én meg nem.
Föld lennék, amely hátán hord titeket,
Táplál és életben tartja a „földi életet”.
De a földbe izzadságotok is lepereg,
S beléfektetik végül földi porhüvejetek.
Csak maradok mégis egyszerű ember én,
Jóban és rosszban veletek együttérezvén..
És bár csak a magam módján adhatok,
Büszke leszek rá, hogy ember maradhatok..
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Csak maradok mégis egyszerű ember én,
Jóban és rosszban veletek együttérezvén.”
Bölcs gondolatok. Emberként tudjuk leginkább szeretni azokat, akik mellettünk élnek.
Szeretettel: Rita