Rózsa Iván: Alkony-kor
Ne feledd!
Úgy fogyassz, hogy minden fogyasztó végső sorsa a fagyasztó!
„Mester” és tanítványa
Egyik kutya, másik eb. Az öregedő Cipolla, és a helyére törekvő Cipollino: az egyik rosszabb, mint a másik.
Hej, te bunkócska…
Kicsiből nagy bunkóvá válni – ez jelenti, a sokaságból kiválni?!
Alkony-kor
Színüket érdekük szerint változtatgató kaméleonok korát éljük. Mindig felszínen maradni akaró parafa dugó emberek kora a mostani. Határozottan hazudozó, rafinált fél bunkók, akik túlságosan egyszerűen fogják fel a világot, így gyorsan tudnak dönteni, korszaka a miénk. Csak az a baj, hogy rossz irányba tolják az emberiség szekerét. Eljött az „istenek alkonya”…
Méter-hiány
Az ötezer méter magas hegy féltékeny a nyolcezresre. Mindegyikre, egyszer mindenki sorra kerül. A gond akkor van, ha az ötezres olyan pozícióba kerül, hogy ő dönti, döntheti el; ki a magasabb?! De előbb-utóbb csak nála alacsonyabb hegyeket vagy hegyecskéket, dombocskákat tűr meg maga körül, akiknek a körében még eljátszhatja, hogy ő maga a Himalája.
Tökéletes és tökéletlen
Tökéletességre törekednünk kell; munkában, kapcsolatban vagy alkotásban; de aki azt hiszi magáról, hogy tökéletes, a legnagyobb elmebeteg, tökéletesen tökéletlen. Aki pedig benne hisz; nem más, mint bálványimádó. Egyedül Isten tökéletes, egyedül Istené a dicsőség!
Aranyborjú
Aranykor helyett eljött újra az Aranyborjú imádásának korszaka…
Budakalász, 2025. január 8-26.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...