A hallgató vizsgázni csak az Indexével együtt jöhet! — szólt a szigorú rektori utasítás néhány évtizeddel ezelőtt. Majd áttértünk a digitális jegybeírásra, amely nekem az első időkben komoly problémát okozott, de ezzel szerintem nem voltam egyedül. Ugyanis az osztályzatokat tartalmazó legördülő sáv sokszor észrevétlenül — legalább is számomra — odébb csúszott, így máris nem a ténylegesen általam megítélt osztályzat került rögzítésre. Ismervén magam, a hallgatóknak megmondtam az utolsó órán, hogy amennyiben nem a megfelelő osztályzat jelenik meg a saját felületükön, akkor írjanak email-t. És ez nem egyszer és nem kétszer elő is fordult. Ilyen esetekben írtam a Tanulmányi osztály megfelelő előadójának, hogy bocsánat, de javítást kérek. Majd a hallgatótól is elnézést kértem azzal, hogy szóltam és figyelje, hogy ténylegesen kijavítják-e! A szoftverek fejlesztése következtében sokat javultak a gördülő sávok, és én egyre kevesebbet tévesztettem.
A bolognai rendszerre való áttérésünkkor bevezettünk az első évfolyamosok számára néhány úgynevezett kritérium tantárgyat, amelyek esetében csak kétféle minősítés létezett: megfelelt, vagy nem felelt meg. Ezt már biztosan én sem fogom eltéveszteni — gondoltam némi naivitással. De egyszer azért sikerült.
Már egészen elszoktam az olyan hallgatói levelektől, amelyek arról szóltak, hogy „bocsánat tanárnő, de úgy emlékszem, hogy nekem nem ilyen osztályzatot tetszett adni”. A levél tartalma arról szólt, hogy „elnézést tanárnő, de a többieknek már rég be tetszett írni a megfeleltet, nekem miért nem?”
Elcsodálkoztam a levélen, hiszen úgy emlékeztem, hogy mindenkinek beírtam, akiknek sikerült a ZH. Darabra stimmelt is. De azért persze kinyitottam a tantárgy megfelelő oldalán a rendszert és amint ránéztem a hallgatói névsorra, azonnal világossá vált számomra a dolog. Az első két hallgatónak teljesen hasonló neve volt. Én rögtön az elsőnek adtam meg a megfeleltet, holott a másodiknak kellett volna. Ezt azonnal pótoltam is, majd írtam neki egy bocsánatkérő levelet. De mi legyen a másikkal?
Szerencsére az elektronikus rendszerben meg kellett adnia minden hallgatónak az elérhetőségét. Így írtam neki, hogy sürgősen keressen fel, mert meg kellene írni a ZH-t. Azért elgondolkodtató, hogy ő tudta, hogy nem írta meg a ZH-t és mégsem szólt, hogy akkor, hogy kerülhetett be hozzá a „megfelelt” bejegyzés? De ezen túltettem magam és elhatároztam, hogyha megírja — ténylegesen ennek drukkoltam —, akkor az maradhat. Ha nem sikerül, akkor ki kell töröltetnem.
Amikor megérkezett, leültettem a szobámban és odaadtam neki azt a ZH-t, amit a többiek írtak és erőteljesen kértem, hogy legyen szíves legalább 50%-ra megírni, hogy ne kelljen töröltetnem a bejegyzését. Mikor befejezte, közösen megnéztük a ZH-t, ami sajnos nem tartott sokáig. Még a 30%-ot sem érte el. Pedig mindig igyekszem minél több pontot adni, akkor is, ha magamban javítok. Osztályozásnál is mindig így tettem. Ha lehetett, összeszedtem a jobb osztályzathoz szükséges pontokat. De bárhogy néztük, a papír nagy része üres volt. Még rossz válaszokra sem telt a hallgatónak. Így kénytelen voltam töröltetni a bejegyzést.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
Egy válasz
Megértem, hogy nem lehetett könnyű rátérni az új módszerre. Ezzel a diákkal azért egyéb gondok is vannak. Egyrészt elfogadott egy olyan minősítést, amiről tudta, hogy nem érdemelte meg, másrészt, később se készült fel, pedig tudta, hogy neki is meg kell írnia a ZH-t. Jogos volt a törlés.
Érdeklődéssel és tetszéssel: Rita