Neked adom…

Enyém voltál,Tiéd leszek,

Ha itt az idő én is megyek,

Elmegyek majd meg nem állok,

Amíg Terád nem találok,

Magammal majd amit viszek,

Erdők,mezők,vizek,hegyek,

Búzamezők lágy ringását,

Erdő fái suttogását,

Égig érő hegycsúcsokat,

Hóborította Alpokat,

Tengereknek morajlását,

Sirályoknak rikoltását,

Balatoni naplementét,

Öreghegynek minden percét,

Napot,eget,csillagokat,

Madárfüttyös hajnalokat,

Szemed huncut csillanását,

Karod ölelő varázsát,

Amit kaptam,amit adtam,

Mindent ami kincs volt hajdan,

Elviszem majd mind magammal,

Hogy majd egyszer Neked adjam.

Csákány Márta
Author: Csákány Márta

Csákány Márta vagyok, Zalaegerszegen születtem 1961-ben. Jelenleg Németországban dolgozom citodiagnosztikai-asszisztensként. Mindig vonzódtam a művészetekhez, az irodalomhoz. Gyerekkorom óta szívesen olvasok. 2024 januárjában kezdtem el én magam is írni. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok és itt is próbálgathatom a szárnyaimat.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »