Szeretni jöttem, kedves,
most, mikor még épp csak kezdenek éledni a téli fák.
Magammal hoztam neked
a fénylő nap sugarát, s a nyári violák illatát.
Szirénének csábított,
s csak mentem szembe nézve a nappal, elhagyott tájakon.
Vonzottál magadhoz. Bár
még azt sem tudtam, hogy ki vagy, de már hiányoztál nagyon.
Életed megzavarni
kéretlen kopogtatással nem akarom. Csak azért, mert
téged szeretni vágylak,
nem jár kitüntető figyelem, vagy más egyéb jutalom.
Elvegyülök azok közt,
kik tenyered vonalában harsány felkiáltójelek,
nem kérek mást, csak annyit,
hogy életed puha gombolyagában három pont legyek.
Fájdalmad, örömöd, ha
cserben hagynak a szavak, hallgatásodból kiolvasom.
Ha segítségül hívsz és
engeded, a komor díszletet vidámmá változtatom.
Nem kell tőled esküszó,
kényszertől gyötört mosoly, nem kell értem árnyékod átlépned,
sem semmi más ígéret:
mert én szeretni jöttem, kedves, s nem birtokolni téged.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
