Már hajnal óta folyvást talpon vagyok.
Akár egy gép, egyre csak robotolok.
Holott a világ olyan szép lehetne,
Ha nem kéne gürcölni, hogy élhessek.
Testem már fájón és zsibbadtan sajog,
Pihenhetek végül, ha úgy akarok.
De én itt nem lazítani szeretnék
Hanem boldogan élni, míg lehet még.
De munka után nem sok erőm marad.
S nehezül szemem naplemente alatt
Az élménygyűjtés így holnapra marad
Egész lényem csupán ledőlni akar.
De másnap is kidőlésig dolgozom.
S nagy nyúzottság hagy rajtam ismét nyomot.
Hogy repdes fülemüle? Vagy pillangó?
Már csak szemem sarkából kapisgálom.
Bárcsak ne kéne folyton fáradoznom!
S ne hagynánk, a pénz ennyit számítson!
Hogy ne csak túlélni, de átélni tudjon
Az életben mindenki, azt kívánom!
Felfedezhetnénk végre a világot,
hogy milyen gyönyörűseges is lehet!
Ha a törvényeket nem írnák mások.
És tehetné mindenki, amit szeret.
Nem lenne aránytalanul elosztva
A pénz,s jutna jó csak a gazdagoknak.
S nem tükrözné sorsod,mennyit nyom zsebed.
Mindenki boldog lenne. Elégedett.
Munka után most lerogyok a székbe,
S álomba zuhanvok egy szép reménybe,
Hogy holnaptól tehetem, amire vágyok.
Szebb lesz majd a világ. Sokkal szebb,mint most.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
