Gyásztánc

A tor helyett én táncot lejtek… Szerettem túlvilági szonátája,

némán kért fel engem. S ma az éteri zenével karöltve, ők

ketten egybekeltek.

Elment…, szomorúságom a gyászt kérte fel a táncra,

s e közben hullott száraz könnyem, de rajtam senki sem látta…

Elment, s itt hagyott mindent mi soha nem volt az övé. Ő már

nem tőlem, hanem Isten előtt kért bocsánatot bűneiért.

Elment, s itt hagyott minket mosolygó szemmel.

Fénye összeért a csillagokkal, mi ma most vezet engem.

Elment, de csak egy kis időre!  Világok közt járni, mint az élet őre.

Vitte Ő csomagját mit elvihetett, s visszahozza majd, ahogy megszületett…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.09.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Készült, Gulyás Kinga Festőművésznő festménye alapján.

Érchegyi Csaba Rudolf
Author: Érchegyi Csaba Rudolf

Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem, ide jártam óvodában és általános iskolába. Korán elkerültem otthonról, tanulmányaimat innentől kezdve már Budapesten végeztem. Mérnök és létesítménygazdálkodó diplomával, továbbá technikusi és szakmai végzettségekkel rendelkezem. Korán lábra kellett állnom, hogy fenntartsam magam, így már huszonegyévesen vállalkozó lettem és a magam ura voltam. Édesanyám a Hungaroton hanglemezgyártó vállalat raktárházának volt az igazgatója, Édesapám pedig több mint negyven évet dolgozott a vasútnál, mint távközlési technikus. Három gyönyörű okos lányom van, Hanna, Hanga és Rebeka. Elváltam, ma Visegrádon élek és alkotom a vállalkozásom bokros teendői mellett. Az alkotás és a versírás nem olyan rég tört fel bennem, lassan három éve már, hogy tollat ragadtam, azóta is nagy szerelem… Apai ágon Móricz Zsigmondhoz rokoni szálak kötnek, sajnos Móricz Emília születési levelén kívül, nincs más emlék a birtokomban. Verseim, prózáim és filozófiáim ringatnak el este s néha velük álmodom. Első megbecsülésemet és költői elismerésemet az Irodalmi Rádiótól kaptam, mely örök emlék marad… Azóta már könyvben és újságban és megjelentek alkotásaim.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Vége

Rózsa Iván: Vége Bele lehet bolondulni, hogy egyszer örökre vége… De abba is, hogy nincsen sohasem vége… Istenem, valami köztes megoldás kéne! Mikor eljő az

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mandátum

Rózsa Iván: Mandátum Egyszer lejár mindenkinek a mandátuma; hiába kapaszkodik, lehet akár művész, segédmunkás, miniszter vagy képviselő… Budakalász, 2026. január 13. Author: Rózsa Iván Rózsa

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Hullj csak, hullj!

Rózsa Iván: Hullj, csak hullj! Hullj hópehely; tél, jó sűrűn havazzál! Világ szennyére finom, fehér fátylat borítsál! Hó, ha beborítottál mindent, mi szemet sértő: Jöhet

Teljes bejegyzés »