ciklus

Jutkának                                               

 

Azért furcsa.

Küszöbkívülről, melegotthon-sóváran kergetjük magunkat,

kiszolgáltatva közben egymást a „vak sors” egyenetlen pillantásainak.

 

Szóval, furcsa.

Szép-lágyan görnyeszt meg a gondolat:

fájdalmat okozok neked, – és durván dörren a válasz: mégsem büntetek.

 

Üldözöl.

Szivárvány-szellő vagyok, üvegember el nem érhet úgysem, nem félek hát.

Gondodat bánom, hisz most te emlékezel és te szeretsz.

 

De a vágyad szerintit,

a jövőfelejtő felejtőmosolyt magamra most már mégsem engedhetem.

Hisz a jövőt épp te csented el előlem.

 

Álnok ígéret hát most tőled

ellopott álmaimat kincseskamrádból felém csillogtatni!

 

1975.11.18., 19 évesen


 

illusztráció: Irányelvek a gyöngykagyló betegségeinek megelőzésére és minimalizálására

további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress

blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 


 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

1
Megosztás
Megosztás

2 Responses

    1. a „kapcsolat” életre szóló tiniszerelemként indult, életre szóló kamaszszerelemmé fejlődött és életre szóló szakítással zárult, pont ötven évvel ezelőtt…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Kikelet

Zsendül a zöld a végeken, Serken a sárga a réteken, Zendül a dal az ághegyen, Kikelet táncol a szeleken. Tűnik a hó vízereken, Éled az

Teljes bejegyzés »

Virágok nyílnak

Halványzöld rét ölén ezer virág éled, Kedvesem, remélem boldog leszek veled.   Nem kell más csókja, csak Tiédre vágyom, édes ajkad íze, pihenjen a számon.

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Válasz nélkül

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal

Teljes bejegyzés »

Egy márvány gondolatai

Karcsú szoborlány áll az apró kert közepén, körülötte különféle bokrok, virágok, színes kavicsok. A sápadt teremtésen mindössze egyetlen lepedő van, az takarja meztelen testét, ám

Teljes bejegyzés »

Padlás

Fény hasogatja a padlás homályát, útjában pókháló csillan, padló melegszik. A lány nem egészen érti, mit keres itt. Az előbb még jó ötletnek tartotta feljönni

Teljes bejegyzés »

Körmenet

A mindig más, nem megoldás; de néha jó a változás! Ugyanúgy menni nem lehet, mert megszédít a körmenet, mi oltárt, szentélyt körbezár. Hinni csak ebben,

Teljes bejegyzés »