Elkeseredett haragosok

Van Balmazújvárosnak egy régi, ma már nem használt temetője, amelyben a hétköznapi sírkövek között magasodik egy különleges síremlék is. A márványba vésett felirat tanúsága szerint az oszlop egy 1913-ban elhunyt járásparancsnok emlékét őrzi, aki „nemtelen bosszúnak esett áldozatul”. A jellegzetes emlékmű tehát nem pusztán egy valaha volt személy földi életének tanújele, hanem egyúttal egy szomorú esetnek a mementója is.

Korabeli újságcikkekből annyi derül ki, hogy a helyi csendőrparancsnokot egy alá beosztott őrmester ölte meg, akivel akkor már régóta ellenségek voltak. Gyűlölködésük olyan közismert volt, hogy feletteseik már éppen azt tervezték, egyiküket áthelyezik egy másik állomáshelyre – de sajnos mire ez megtörténhetett volna, a konfliktus tragikus véget ért. A férfit az irodájában lőtte le a haragosa, aki – amint meggyőződött róla, hogy halálos sebet okozott – maga ellen fordította revolverét. Maga a támadó ott helyben életét vesztette, míg áldozata valamivel később halt meg.

A beszámolókból úgy tudni, az egy ideje már tartó ellenségeskedést követően az utolsó cseppet az jelentette az őrmester számára, hogy miután kérdőjelet írt egy havi elszámolásra, berendelték kihallgatásra. Mivel pedig ő a vele való bánásmódot méltánytalannak érezte, hát elhatározta, hogy végez a járásparancsnokkal, majd saját magával is. Olyannyira előre megfontolt szándékkal cselekedett, hogy a csendőrkerület hadbírósági vizsgálata során állítólag több levelet is találtak a lakásán, az egyikben tettének magyarázatával.

„Kettős halál egy kérdőjel miatt” – így fogalmaz az egyik régi újság. De ha már a feljebbvalóik is úgy látták, hogy ezek az emberek nem férnek meg egymás mellett, akkor ott olyan szintű ellenségeskedésnek kellett lennie, ami teljesen nyilvánvalóan bármilyen másik, akár ennél is jelentéktelenebb eset miatt végzetessé válhatott volna. Vagyis, képletesen szólva csak egy szikra kellett a robbanáshoz. Persze a száraz tudósítások csak a felszínt kapargatták, így azokból nem rajzolódnak ki hús-vér alakok, és az eset drámaiságát nem igazán érezzük. Vajon miként zajlott le mindez valójában, a történet két szereplője számára?

Ha megpróbálom magam elé idézni az eseményeket, először is egy férfit látok magam előtt, aki elszánta magát arra, hogy megöli a parancsnokát, és papírra veti búcsúzó gondolatait. Egy hajthatatlan és indulatos, de mégis megfontolt emberként jelenik meg nekem, aki hagyott időt a benne kavargó indulatoknak, hogy fortyogjanak, de amikor végül megadta nekik magát, akkor már lehetetlen lett volna bármiről is lebeszélni. Az a fajta nyakas figura, akikből máig sokat találni az Alföldnek azokon a részein, melyeket alig érintettek a változások szelei.

Úgy képzelem, emberünk – aki akkor már saját halálra is felkészült –, amint a levelekkel végzett, megigazgatta kicsit a ruházatát, és még egyszer utoljára megnézte magát a tükörben. Az üvegfelületről elszánt arc tekintett vissza rá – mintha csak saját magát győzködte volna, hogy tegye meg, amit eltervezett. Végül magához vette a revolverét, és elhagyta a lakását. Útja egyenesen a haragosa irodájához vezetett. Az ajtó előtt megállt, megszorította a fegyvert, és nagy lendülettel belépett a helyiségbe.

Odabent aztán nagyon gyorsan kellett lejátszódnia mindennek. A támadó nem hezitálhatott a pisztoly elsütésével, hiszen azzal esélyt adott volna az áldozatának az ellenállásra. Másrészt arra se igen kellett időt hagynia, hogy bármelyikük mondhasson valamit, mert azon a ponton a szavak már nem számítottak. Ha valaha film készülne az esetről, ezt a jelenetet minden bizonnyal lassításban mutatnák, mintegy kimerevítve a végzetes pillanatot, és időt adva a gyanútlan áldozatnak, hogy felfogja, mi történik, esetleg szóljon is valamit, vagy felidézze magában a gyermekei arcát, mielőtt eldördül a lövés. De úgy vélem, a valóságban az ilyen tragikus momentumok sokkal prózaibban játszódnak le: mire a parancsnok felocsúdhatott vagy bármit is gondolhatott volna, valószínűleg már halott volt.

Azt, hogy mi indíthatta el a viszályt, és miért mérgesedett el ennyire a két csendőr viszonya, csak találgathatjuk. Személyes jellegű konfliktus volt vajon, vagy inkább a munkájukkal kapcsolatos? A választ talán csak a még élő leszármazottak és családtagok ismerhetik. De bármi volt is a háttérben, biztosan nem érte meg azt, hogy két életet kioltsanak, és több gyereket félárvává tegyenek miatta.

Mindennapi ellenségeskedésekkel teli világunkban az a régi síroszlop mintha csak egy felemelt mutatóujj lenne: egy márványból faragott, örök figyelmeztető jel mindannyiunk számára.

Author: Barna Benedek

Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. Témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni, de elsősorban mesék és fikciós irodalom területén szorgoskodom. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjtemény az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg 2024-ben. Időközben pedig több rövid írásom is napvilágot látott, ezekből válogatok az alábbi felsorolásban: – „A gödör” (novella, a „Cirkusz a moziban” antológiában, 2023); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/02/18/a-godor/ – „A minden kívánságot teljesítő gép” (mese, a Szitakötő folyóirat 65. számában, 2024); online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” (fiktív levél, a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában, 2024); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/04/16/miert-ment-szabadsagra-a-husveti-nyul/ – „Elkeseredett haragosok” (novella, a „Falvak-városok”...