Mikor a tavasz…

Mikor a tavasz…
Mikor a tavasz lelkemben friss rügyeket fakaszt
s szívembe belőlük friss illatokat áraszt
Bár testem falát át nem törheti
és díszes jégpáncél már nem ttükrözi
A régi emlékek már nem fájnak
új lehetőségeket reményeket
nyújthatnak a világnak
Mikor a nyár átkölti a tavaszi színeket
a béke reménysugara megdobogtatja a szíveket
Pár szál viruló virág
Krisztus intelmeit felidézheti
Az árnyékban settenkedő leskelődő rettegést
egy nyári hivatar
könnyen elsöpörheti
Azt a pár suta szót
melyet követ az öldöklés vége
azt hallgasd meg Uram
A passzív csendet meghozza az őssz
a fegyverek hallgatnak, a hang pihen
a fáradtság lassan eloszlik
Ismét zsibong az iskolásák hada
megnyílnak a határok, zeng a veni sancte szava
A roncsok helyén friss fű sorjad
a pacsirta énekel, már nem hallgat
Évek múlva visszaidézhetjük
azt a néhányi tiszta pillanatot
mikor az utolsó ágyú hangja elhallgatott
Békésen hull a hó a széles téli rónaságon
Furcsa a csend, nem sújtja átok
Már alszzik a természet
álmában csak szépről álmodik
békéről, szeretetről,
az örök tavasz eljöttéről
Nincs harag ls nincs letiltás
minden szó szabadon árad
nincs emberi tett, mely munkában elfárad
Hallottam egy szomorú dalt
Ifjak sírjából szállt a légbe

Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel: