Álmodok magamnak egy oly világot, ahol boldog vagyok,
és erre a szép világra majd bármikor rágondolhatok.
Nem temethetem el magam, akkor sem, ha gyötör a bánat,
olyanról álmodok, ahol engem soha, senki se bánthat.
Visszaálmodom a szülői házat, hol szerettek engem,
ahová nekem gondolatban oly jó mindig visszamennem,
társat, aki őszinte, szívből szeret, és nem hagy el soha,
akkor az élet nem oly mostoha, hanem maga a csoda.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
4 Responses
kedves Rita,
ezeket a sorokat olvasva „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat” majd idevágó saját soraim is:
„a legszebb részek már csak emlékek,
miközben
a legnehezebbek is sejlenek már…”
https://irodalmiradio.hu/2024/09/10/ut-kozben-nezelodve/
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Jobb a hozzászólás, mint a vers.
Köszönettel: Rita
most kicsit elszégyelltem magam…
„most kicsit elszégyelltem magam…”
Nincs miért.
Szeretettel: Rita