Elefánt a Dunaparton

Elefánt szép lassan leballagott a Dunapartra, mert már nagyon megszomjazott. Ez egy elefántnál természetes. A part menti bozótnál azonban megtorpant. A folyó holtágának olajfoltos vize nem csábította, ez abból is látszott, hogy határozottan más irányba nézett apró szemeivel. A szertár állandóan szélesre tárt kapuját figyelte, ahol rövidesen fel is tűnt egy imbolygó alak, karján rövid eternit csövet tartva. Távolról nézve egy cirkuszi állatidomárnak tűnhetett, de minél közelebb ért, annál több festékfoltot és szakadást lehetett látni megviselt zakóján, és a fején hasonló állapotú, bizonytalan eredetű sildes egyensapka már egyenesen kizárta ezt az elegáns foglalkozást. Ő volt Janó az udvaros (egyben udvarias) segédmunkás, aki Elefánthoz érve elegáns mozdulattal kihúzott egy üveg bort az említett csőből. – Na, végre! – szólt Elefánt – és ajkát zakója ujjával gyorsan letörölve nagyot húzott Janó által már előre kinyitott üvegből. Elefánt egyébként targoncavezetőként kereste kenyerét ugyanannak a nagyüzemnek szertárában, ahol Janó is dolgozott. Jó és ötletes ivócimborák voltak. Ideiglenesen odahelyezett szertárvezetőjük – egy antialkoholista mérnökember – egyáltalán nem tűrte az ivászatot, ezért kiötlötték, hogy majd Janó, mint udvari  munkás, kisöprögeti magát délelőttönként a szertárból, és a közeli kisboltból behozza a nélkülözhetetlen „védőitalt”. Ezt a nemes célt szolgálta az a bizonyos eternitcső, melybe teljes terjedelmében, kényelmesen elfért egy literes borosüveg. Kiváló tervnek bizonyult egy darabig.

Folytatása a „Meglepetés Egyiptomban” c. könyvemben az Árpád könyvesbolt (Árpád hídi metrómegállónál, Kispest felé).

Author: Kónya István

Az Irodalmi Rádió szerzője. Fiatalabb koromban két kedvenc foglalkozásomat űzhettem, zenéltem és hajóztam. Később az írás vált kedvelt időtöltésemmé, így lettem a 90-es években öt éven át (sikeres pályázatom után) társadalmi tudósítója az angyalföldi Hírnöknek. Az összes számban megjelentek cikkeim, interjúim. Pár évvel ezelőtt Hollywoodi Richie álnéven adtam ki írásaimat magán- és hagyományos kiadásban is. Szeretem a humort, a rövid, pörgős írásokat melyek az én műveimre is jellemzők. Ezek után bizonyára nem meglepő, hogy egyik nagy kedvencem Rejtő Jenő.