Esőben, szélben, zúzmarás télben,
láng nyelve táncol, piros szín fényben.
Pattog és izzik, melege vidít,
lám ilyen a tűz, mely megvidámít.
Tikkasztó meleg, gyöngyöz a homlok,
tapadó ruha, fárasztó gondok.
Nem fog az agy, a légzés is kihagy,
a víz hűsében ismét magad vagy.
Levegő nélkül nincs léted, élted,
miként a víz, úgy kell az tenéked.
A föld terem, majd egykor betakar,
mind a négy elem, lám élni akar.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben - édesanyám távozása után - űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen - Solymáron - élek.