Ahogy mentem az úton,
egy cégért láttam a kapualjban.
Egy darabig néztem,
s csak gondolkodtam,
oly furcsa volt,
ilyet nem minden nap látni.
Egy szív lógott törötten,
s rajta kötött fásli.
Beléptem, némán,
alázattal köszöntem,
egy öreg ült egy széken,
kopott kötényben.
Kérdeztem halkan,
miféle cégér ez,
hisz nem látni effélét,
sem földön, sem égen.
Az öreg csak mosolygott,
bajszát félre húzta.
Nem is látja ezt,
csak kinek erre van dolga.
Jó helyen vagy fiam,
csak ülj ott a sarokba,
nem vagyok én más,
csak a szívek foltozója…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Jó helyen vagy fiam,
csak ülj ott a sarokba,
nem vagyok én más,
csak a szívek foltozója…”
Ilyen helyre én is szívesen betérnék.
Szeretettel: Rita