Öregecskén…

Bizony már csak így vagyunk mi, öregecskén

Régi szép emlékekbe kapaszkodva
Fülelve az idő szíverését, ez élet
Vajon még mennyit tartogathat?
Már tudjuk, minden perc mekkora kincs
És hogy ára van minden új napnak
Hisz egy holnap se lesz már könnyebb
De megbecsüljük, amit még adhat.
Cipeljük tovább e szép, drága életet
Egymás kezét fogva, támogatva
Mely ha remeg is, még ugyanúgy szeret
És az életünk szertetét vallja.
Hálát adunk minden nap sorsunknak
Hogy a helyes irányt megmutatta
És annyi sok embert szerethetünk
Néha elég volt csak az, hogy voltak.
Hogy tudtuk élnek valahol, s szeretnek
Hogy hébe-hóba még ránk is gondolnak
Ez élet misztikumában nem vagyunk elveszve
Míg ők lesznek, vannak és voltak.
És ahogy peregnek a napok, sőt évek
Csak egy marad mi fontos, a szeretet
A többi érzelem egy fabatkát se érne,
Ha a szív nem írná felül általa mindet.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szerelem

Az első szerelem   Azt hittem, hogy sohasem lesz vége És vártam, hogy megfogja a kezem, Bele akartam olvadni a tekintetébe, Mert nekem ő volt

Teljes bejegyzés »

…Ahol az ég

E nyugalomban… még a testünk lüktet,  Ahogy szívdobbanásunk .. megtört csöndben. Úgy, mintha csak a mindenség zenélne. Eggyé váltunk a mindenható éggel.    Értelmet nyert

Teljes bejegyzés »

Tanka versek

Tanka versek   Tavasz   Éled a tavasz, Ruháját a nap szőtte. Hajában virág. Az üde, színes világ Szívem gyönyörűsége.   A folyó   A

Teljes bejegyzés »

Sirály, Vércse, Ökörszem

a komoly, a komor és a bohó… három madár, három hangulat SIRÁLY Kiáltozó vijjogás, szél-áramlás szárnyalás. Szirt fokáról lendülés, hullámban gyors merülés. Kitárt szárnyú lebegés,

Teljes bejegyzés »

Húsvéti bárányunk

Jézus buzgó imát mondott, elfeledtünk bút, bajt, gondot. Keze sok-sok áldást osztott. Boldog szívünk hálát mormolt. Jézus híven várta sorsát, nem törődve, mi lesz odaát.

Teljes bejegyzés »
Versek
Gyurkó Mónika

A körtefa

A körtefa Ahogy itt állok,  ezen a deres téli hajnalon, eszembe jut,  hogy milyen is voltam egykoron. Eszembe jut,  hogy minden egyes tavaszon, lombkoronám virágba

Teljes bejegyzés »