Bizony már csak így vagyunk mi, öregecskén
Régi szép emlékekbe kapaszkodva
Fülelve az idő szíverését, ez élet
Vajon még mennyit tartogathat?
Már tudjuk, minden perc mekkora kincs
És hogy ára van minden új napnak
Hisz egy holnap se lesz már könnyebb
De megbecsüljük, amit még adhat.
Cipeljük tovább e szép, drága életet
Egymás kezét fogva, támogatva
Mely ha remeg is, még ugyanúgy szeret
És az életünk szertetét vallja.
Hálát adunk minden nap sorsunknak
Hogy a helyes irányt megmutatta
És annyi sok embert szerethetünk
Néha elég volt csak az, hogy voltak.
Hogy tudtuk élnek valahol, s szeretnek
Hogy hébe-hóba még ránk is gondolnak
Ez élet misztikumában nem vagyunk elveszve
Míg ők lesznek, vannak és voltak.
És ahogy peregnek a napok, sőt évek
Csak egy marad mi fontos, a szeretet
A többi érzelem egy fabatkát se érne,
Ha a szív nem írná felül általa mindet.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
