Hűvös reggel régmúlt harmatod illatozik lilán,
Árnyékod szuszog, feje még a párnán.
Szemed világát madarak suttogják:
Minden szó bennem maradt.
Ében hajad volt nekem a Nap,
Én folyton mellém akartalak.
Teljes szívem elmondanám,
De ez is bennem maradt.
A végtelen Szeretetben
Jó lett volna ülni ketten
Andalgó folyó partján
Kéz a kézben, szív a szívben.
Bennem maradtak szép szavak,
Versek, dalok, érintések hada.
Sárga köves úton haladsz,
Te is, én is egyedül.
Föld alatt minden, mi megviselt,
De fakó könnyeimmel
Zokog még a marasztalás.
A maradj itt is bennem maradt.
Szememben mosolyod virága,
Hervasztja most az idő aszálya.
Hamu vagy már csupán,
Mégis örökre bennem maradsz.
Author: Somodi Gergely András
Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025
2 Responses
Kedves Gergely András!
Gyönyörű versét sokadszorra olvasom, de nem tudok betelni vele. A nosztalgikus fajdalmat kifejezo hihetetlen szokepei mint” arnyekod szuszog feje még a párnan…” elbuvoltek! Őszintén gratulálok!
Szia Antal!
Köszi szépen a visszajelzést, örülök, hogy tetszik.