Egyedül

  • Fagyos az est
    s vele fagy szívem.
    Nincs mi melengesse
    a komor sötétségben.

    Fennt a hold
    teli arccal néz le rám.
    Mintha lámpásom lenne
    e téli éjszakán.

    Kíméletlen,zord szél
    az arcomba vágja erejét,
    megfagyott sóhajom
    kristályporként fújja szét.

    És én csak megyek tovább
    úttalan utakon…
    Nyomokat hagyva
    friss,hófödte talajon.

    Nincs irány,sem szándék
    hova szìvesen eljutnék.
    Mert zavaros minden
    és Magamtól is elfutnék.

    Könnyeket ejtenék
    hullatnám sorra.
    De jéghideg pillantásnak
    nem ered patakja.

    Egyedül vagyok ,
    nincs ki kezem fogja.
    Egyedül maradok,
    míg fagyott szívem nem törik szilánkokra.

Tóth Mónika
Author: Tóth Mónika

Kedves Olvasók! Tóth Mónika vagyok Bács-Kiskun megyéből. Az írás és a versek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, gyerekkorom óta meghatározóak számomra. A versek világában találom meg azt a kifejezési formát, amellyel a legjobban tudom átadni érzéseimet és gondolataimat. Magam is írok verseket, de emellett nagy örömmel mondom fel más költők műveit is versklip formájában. Számomra ez a módja, hogy megosszam a szavakat és az érzelmeket, amelyek mások szívét is megérinthetik. Köszönöm a lehetőséget, hogy része lehetek ennek az alkotói közösségnek, és várom az együttműködést, a közös inspirációt, amely remélem mindannyiunk számára gazdagító lehet.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Mónika!
    Nagyon szivenutottek versének sorai. Nagyon el lehetett keseredve, amikor ezeket a gondolatokat ilyen kifejezoen mondhatnam megragadoan szavakba öntötte. Én is átéltem már hasonló erzeseket ezért is tett rám ily nagy hatást műve.Gratulalok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lüktető csend

Lüktető csend   Mint nyári zápor hullása hírtelen érkezel, felkavarod a lelkem, majd csenddé szelídülsz el. Egyszer vagy lágy szellő, máskor vad forgatag, Benned a

Teljes bejegyzés »

A természet csendje

A természet csendje   Lágy szél simít végig a fák lombján, napfény pihen a rétek arany porán. Madárdal ring a tiszta ég alatt, s békét

Teljes bejegyzés »

Nyári fényben

Nyári fényben   Nyári napfény pihent a rétek ölén, arany csillám táncolt a folyó tükrén. A szél virágillatú álmokat hozott, s minden perc közelebb vitt

Teljes bejegyzés »

Mosolyból épült nyár

Mosolyból épült nyár   Van egy város valahol bennem, fényes utcák halk ölelésben, ahol a reggelek lassan indulnak, és a percek többé nem szomorúak.  

Teljes bejegyzés »

Érintésed nyomán

Érintésed nyomán   Mint hajnal után a csillogó folyó, úgy simul hozzám minden szó. Szemedben csendes nyarak tüze ég, s melletted új világ született rég.

Teljes bejegyzés »

Zemanikék kredencei

  A nagyobbik most nálam éldegél, a kisebbik a húgomnál. Régen együtt laktak és úgy összetartoztak, mint két elválaszthatatlan testvér, a Nővér és a Húgocska.

Teljes bejegyzés »