Szív és ész útját
Nehéz egyszerre járni,
Mert az egyikért a másikat
Fel kell egyszer adni.
Meg kell tudni tapasztalni
Mindkettő hiányát,
Hogy felismerhesd a valóságban
Egységük oltalmát.
Az ész a földön vezet,
Hogy ne ess századszor is hibába.
A szív a magasba emel,
Hol semminek nincs korlátja.
Bármelyiket választod,
Meg lesz az ára.
Mert szenvednek a másik nélkül
Örökös magányba.
Ritka az az aranyút
Hol kézen fogva mennek.
Ahol nem érzed
Döntéseid szenvedésnek.
De az lesz az ösvénye
A helyes sétánynak,
Hol szív és ész
Együtt maradhatnak.
Author: Tóth Mónika
Kedves Olvasók! Tóth Mónika vagyok Bács-Kiskun megyéből. Az írás és a versek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, gyerekkorom óta meghatározóak számomra. A versek világában találom meg azt a kifejezési formát, amellyel a legjobban tudom átadni érzéseimet és gondolataimat. Magam is írok verseket, de emellett nagy örömmel mondom fel más költők műveit is versklip formájában. Számomra ez a módja, hogy megosszam a szavakat és az érzelmeket, amelyek mások szívét is megérinthetik. Köszönöm a lehetőséget, hogy része lehetek ennek az alkotói közösségnek, és várom az együttműködést, a közös inspirációt, amely remélem mindannyiunk számára gazdagító lehet.
