A fekete macska

Az a fekete macska…

Előrebocsátom, hogy nem vagyok babonás, de nem szeretem ha előttem fut át a folyosón a szomszéd nyávogó, sötét macskája. Mégis          lehet, hogy a macska vagy egész egyszerűen az értelmemre csavarodott tavaszi fáradságnak köszönhettem félresikerült esténket. Jobban        mondva egy része a macskára fogható a többi csak a vicces történetem folytatása.                                                                                                Előre megfontoltan két napja megbeszéltem állandó kísérőmmel, hogy dobjuk fel magunkat egy nagyon kedves írótársam             könyvbemutatójával. Megígértem, hogy igen kellemes időtöltés lesz. Randizzunk kocsi nélkül, találkozzunk ötkor az Urániánál. Adjunk a romantikának egyébként sincs parkolóhely a városban a Palotanegyed környékén a csúcsforgalomban. Kéz a kézben sétálva időben érkeztünk a megjelölt kávézóba. Kicsit csodálkoztam nem volt telt ház rajtunk kívül néhány fiatal ült az asztaloknál. A pultnál megkérdeztem, hogy hol lesz a bemutató. Viccesen még azt is bedobtam, hogy felülnénk arra a bizonyos „Hullámvasútra”, barátunk könyvének címére utalva. Itt semmilyen hullámvasút nincs hölgyem, de bemutató sem lesz – szögezte le a pultos majd átszólt az első asztalhoz a tulajnak, hogy bizonyítsa igazát. Egyetértettek.

• Ha nincs nincs, elnézted a dátumot kedves üljünk le igyunk egy pohár sört- indítványozta barátom cseppet sem idegesen. A sörök megérkeztek jól esett az izgalomtól kiszáradt torkomnak a habos ital. A cikis helyzetet magyarázva gesztikuláltam majd egy széles váratlan mozdulattal lepofoztam a poharamat az asztalra. A nedű kiömlött, és az asztalon hagyott félig nyitott táskámra folyt egy kevés a legmélyén lapuló „strunca bukszámba” vagyis a neszeszerembe. A felszolgálók mosolyogva segítettek az italt feltörölni a táskámat letörölni. Udvariasan másik hellyel kínáltak bennünket. Nem maradtunk soká.                                                                                             Nem is mérgelődtünk, kényelmesen, „sétálósra” fogtuk magunkat mert a könyvbemutató időpontját csúnyán elnéztem. A szomszéd utcában egy különleges kávézót vettünk észre, friss rétessel hívogatta az arra járókat. Nem is mentünk el mellette, beültünk.                      – Ha már rétes, legyen kövér!- biztattuk nevetve egymást, és a következő sorrendben kértük az isteni még langyos süteményeket: meggyesmákos, szilvásmákos, sárgabarackos, végül káposztás a tetején porcukorral.  Kellett a kalória mielőtt a belváros felé gyalog elindultunk. Egyébként ezt vacsorának is betudhatjuk, nyugtattuk jóllakottan egymást. A kicsi ámde annál hangulatosabb helyiségbe idősebb pár lépett. Messziről látszott rajtuk a betevő falatok kimondhatatlan szeretete. A férfi talán nem volt több százhúsz kilónál, a hölgy is mondhatni jól tápláltan gömbölyű. A rétes imádók vettek elvitelre egy egész tálcával, de amíg a sütiket csomagolták, helyben fogyasztásra is, háromszor kettőt kértek. A királyi trónra hasonlító dizájnos ülőkére az eladó megkérdezése nélkül az ember nem mert ráülni. A pultos megnyugtató válasza után, végül háttal nekünk leült. A kopott világoskék vászonnadrág, hátul gátlás nélkül szétnyílt és a vendég meztelenül maradt hátsóval evett tovább, észre sem vette a változást, Szemben vele az asszony sem. Én még ekkora pucér férfikoffert életemben nem láttam. Gyorsan lenyeltük az utolsó falatokat és  fizettünk. A póruljárt férfit megsajnáltuk, kifelé menet csendben beavattuk a gátlástalan nadrágja titkába, elsétáltunk a Váci utca felé. Az illatszerboltban kaptam ajándékba egy cuki új neszeszert, a sörrel átitatott ocelotmintás, a kukában tért végső nyugalomra.
• Elváltak útjaink, buszra szálltam és hamarosan Budára értem épségben. A bejárati kaput nehezen nyitottam. A félhomályban a folyosón átszaladt előttem a szomszéd kövér, fekete macskája.

(Rodé Klára)

Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com