Tenyeredben érthetetlen hieroglifák
és vonalak, amiket csillagjegyed rajzol át.
Mondják… Önjelölt bölcsek és ismeretlenek
vállalják, hogy téged, ha akarod, megfejtenek.
Mert minden ott áll: párnázott székek, sima út,
egy kanyarban néha azért egy sötét alagút,
de már túl vagy a legkimerítőbb harcokon…
Mégsem látsz meggyőződést üveggömb fölé hajló arcukon.
Rád néz az ég, az ősidőktől veled egy rokon,
s szelíd lidércek játszanak félretett lantodon.
Talpad alatt a föld, s benne teremtő erő
bolyong, a hold elfogy, s nő, ahogy halad az idő.
Csak tartsd fenn a jogod, hogy néha még változol,
mert úgyis arra lépsz tovább, ahová tartozol.
Valamire jó lesz az élettapasztalat,
néha te döntesz, néha más, hogy ki megy, ki marad.
S ha nem igazít el az utadba botló megannyi jel,
kérdésedre mindegy is, ki lesz, de lesz, aki felel,
amíg az égbolt úgy ragyog, mint beszédes némaság:
fejed fölött az örök-változatlan rendben mindig,
minden csillag együtt áll.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
2 Responses
„Csak tartsd fenn a jogod, hogy néha még változol,
mert úgyis arra lépsz tovább, ahová tartozol.”
Így igaz. Az ember a születésétől fogva a haláláig képes a változásra.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Erről hasonlóan gondolkodunk.
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet.
Üdvözlettel:
Angéla