Mit remélsz?
Mondd, mit remélsz,
Ha maradsz, pedig már rég búcsút intenél?
Mondd, mit remélsz,
Ha folyton azt keresed, amit már rég felednél?
Mondd, mit remélsz,
Amikor a múlt fontosabb számodra a jelennél?
Mondd, mit remélsz,
Amikor elcsitítod a szót, amit kiejtenél?
Mondd, mit remélsz,
Amikor más igaza fontosabb a tiednél?
Mondd, mit remélsz
Egy háztól, mely nem az az otthon, hol melegednél?
Mondd, mit remélsz,
Ha megfagysz, mielőtt mást megérintenél?
Mondd, mit remélsz,
Ha az egyik feled vágyik, a másik pedig fél?
Mondd, mit remélsz,
Ha benned a gyötrő kétség él?
Mondd, mit remélsz?
Az önmagadba vetett hit nélkül, mondd, mit remélhetnél?
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Az önmagadba vetett hit nélkül, mondd, mit remélhetnél?”
Semmit. Nagyon jól feltett és elgondolkodtató kérdéssor.
Szeretettel: Rita
Drága Rita! Köszönöm szépen az egyetértő szavakat. Igen, a kudarcok az önbecsülés hiányából és az erőt nem adó hitnélküliségből teremtődnek meg. Sok értékes ember téved el emiatt az útvesztőiben. Szép mindennapokat kívánok szeretettel. Gyöngyi