Minden a semmi közepén

Nincs szükség szavakra.

Nehéz megírni téged.

Állócsillag alakjában

bírod a mindenséget.

 

Anyám vagy, apám vagy,

húgom, nővérem, bátyám,

a föld teremtő erője,

jéghideg, sima márvány,

 

láthatatlan dallam,

mi értő fülért kiált,

eső, mi tisztára mossa

elmém karcos ablakát,

 

porszem a napfényben,

mely egyszerre felragyog,

és szikrájából gyúlnak ki

az égen a csillagok,

 

hang vagy a csendben,

átvirrasztott éjjelen,

nyugodt suttogás, ami elől

menekül a félelem,

 

sarkig kitárt kapu,

fáradt vándorra várva,

ma rejtekében a holnap

biztató pillantása.

 

Falombként borulsz rám

ezernyi árnyalatban,

s ha messze vagy, kóborlok csak

kis, halvány árnyalakban.

 

Magányos szirtfok vagyok

a nagyvilág peremén.

Csak karodban vagyok minden –

minden a semmi közepén.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

    1. Kedves Rita!

      Azért írtam talánt, mert ez nem egy saját tapasztalatból született szerelmes vers, hanem egy filmélmény hatására fogalmazódott meg bennem (Megmaradt Alice-nek). Számomra inkább az egymásba kapaszkodásról és az egymásra utaltságról szól.

      Köszönöm, hogy elolvastad!

      Üdvözlettel:

      Angéla

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »