Nincs szükség szavakra.
Nehéz megírni téged.
Állócsillag alakjában
bírod a mindenséget.
Anyám vagy, apám vagy,
húgom, nővérem, bátyám,
a föld teremtő erője,
jéghideg, sima márvány,
láthatatlan dallam,
mi értő fülért kiált,
eső, mi tisztára mossa
elmém karcos ablakát,
porszem a napfényben,
mely egyszerre felragyog,
és szikrájából gyúlnak ki
az égen a csillagok,
hang vagy a csendben,
átvirrasztott éjjelen,
nyugodt suttogás, ami elől
menekül a félelem,
sarkig kitárt kapu,
fáradt vándorra várva,
ma rejtekében a holnap
biztató pillantása.
Falombként borulsz rám
ezernyi árnyalatban,
s ha messze vagy, kóborlok csak
kis, halvány árnyalakban.
Magányos szirtfok vagyok
a nagyvilág peremén.
Csak karodban vagyok minden –
minden a semmi közepén.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.


4 Responses
„Csak karodban vagyok minden –
minden a semmi közepén.”
Nagyon jó érzés lehet, valakinek a mindene lenni.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Talán valóban jó érzés lehet.
Kedves Tőled, hogy elolvastad a verset.
Üdvözlettel:
Angéla
Csak „talán?”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Azért írtam talánt, mert ez nem egy saját tapasztalatból született szerelmes vers, hanem egy filmélmény hatására fogalmazódott meg bennem (Megmaradt Alice-nek). Számomra inkább az egymásba kapaszkodásról és az egymásra utaltságról szól.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdvözlettel:
Angéla