Múló idők árnyai,
vödörbe gyűjtött emlékek,
kandikálnak kifelé belőlem,
mint pincében kihunyó fények.
Elhalványult idő,
reményteli ifjúság,
ócska foszlott emlékkép,
romlott mulandóság.
Kötélen szárad ingem,
nem húzom már magamra,
az időre már csak intek,
s emelem kezem magasra.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Kötélen szárad ingem,
nem húzom már magamra,
az időre már csak intek,
s emelem kezem magasra.”
Nagyon lemondóak ezek a sorok.
Szeretettel: Rita