Ha magadnak köszönheted szenvedésed,
viseld azt méltósággal és emelt fővel!
Ne tudja senki, miért zokog a szíved,
hidd, hogy a fájdalmad enyhül majd idővel.
Hisz az élet rövid, már kevés van hátra,
keserű pirulát addig kell csak nyelned,
végső órán véget ér majd minden bánat,
és akkor amid csak volt, el kell engedned.
Nem hallja többé senki néma jajszavad,
kicsi patak messzi viszi hamvaidat.
Tán volt, kit megérintett néhány szép szavad,
és szívében megőrzi hagyatékodat.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
5 Responses
Kedves Rita!
Nagyon szép gondolatok. Elgondolkodtató. Köszönöm.
Szeretettel: Zita
Kedves Zita!
Köszönöm a látogatást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Köszönöm szépen szeretetteljes szavaid.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Szépen tükrözik a sorok az élet pillanatainak értékét. Köszönöm, hogy olvashattam. Tisztelettel: Gyöngyi
Kedves Gyöngyi!
Számomra megtisztelő, hogy olvastad. Nagyon rossz paszban írtam.
Szeretettel: Rita