Köszönet

KÖSZÖNET

Meghajol a lélek:

a friss levegőnek,

esőcseppnyi víznek,

talpalatnyi zöldnek,

folyó sodrának,

bodor felhőcskének.

Nap-bujócska percnek,

tó-tenger szemének,

hullám robajának,

csillagos holdfénynek,

természet-gyönyörben

egy szóval: Mindennek.

Ha sok mindent mondhatnék,

végtelen sorolnék.

Nem lenne… Nem lenne,

se hossza,  vége,

a sok jónak, szépnek,

annak, mennyi mindent

megélhet az ember.

Tapasztal és meglel.

Megfejt, elenged.

Felajánl, átenged.

Áramoltat kedvvel,

szeret szeretettel.

Kezét összetéve,

szívét kitárja,

alázatban mélyen:

meghajlik a mának.

Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…