Párás a tükröm, opálos.
Bár még örülök is neki.
Csak a körvonalam látszik.
Így kedvemet sem szegi.
Őszbe mártott koronámmal,
Ráncokkal nem szembesülök.
Egyedül a félhomályban
Szobácskámban csendben ülök.
Lapozgatok a múltamban.
Csak az emlékek éltetnek.
Képek peregnek előttem.
Élmények újjá élednek.
Piros masni a hajamban.
Apám fogja a kezemet.
-Ne félj, lányom, míg engem látsz!-
Megpaskolja a fejemet.
Fehér fátyol szemem előtt.
A boldogságtól könnyezek.
Vendégek sorfalat állnak.
A lépteim mily könnyedek!
Pöttyös ruhában sétálok.
Gyermekeim futkároznak.
Érzem, kerek az életem.
Vidámságot sugároznak.
Talpig feketében állok.
Az apámtól búcsút veszek.
Szomorkás és esős nap volt.
Lassan gyógyulnak a sebek.
Párás a tükröm, homályos.
Mosolygós arcot rajzolok.
Az állandó körforgással,
Elmúlással nem harcolok.
Author: Wágner Judit
Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...
Egy válasz
„Párás a tükröm, homályos.
Mosolygós arcot rajzolok.
Az állandó körforgással,
Elmúlással nem harcolok.”
Remek verssorok. Egyszer kértem a fiam, hogy készítsen az „okossal” néhány felvételt rólam. Az egyiket törölni akarta, mondván, hogy nagyon sötét lett a kép. Mondtam, hogy nehogy kitörölje, az lett a kedvencem, mivel bizonyos korban jobb, ha sötétebb, nem látszanak a bőrhibák, a ráncok, az öregségi foltok.
Jó az, ha homályos a tükör.
Szeretettel: Rita