A lélek tragikus sorsa
(a meggyalázott táltosság-tudat)1
Táltosnak gyermekként levágták a szárnyát,
s repülne ha tudna, mert érzi hiányát,
szívja a levegőt, verdes két kezével,
de még az első emeletig sem ér fel.
Minden mit alkotott, mind torzónak marad.
Hogyha nincsen erő, minek az akarat?
Minek a nagy tudás, hogyha nincsen mersze?
Szárnya nélkül sehogy sem szállhat el messze.
Aki támogatná is, csak hitegeti!
Egyszer ad csak, s rajta százszor visszaveszi.
Még a szerelem is mind tévútra viszi.
Mikor legboldogabb, azt is csak úgy hiszi.
S míg az evilágból szeretné, ha halna,
tudja, hogy odafönt sem lenne nyugalma.
2024. december 31.
Marosvásárhely
1Ady Endre verseit olvasva sokszor kerít hatalmába valami kielégületlenség érzése. Valami hiányérzet, hogy: „Na most! Most mindjárt kimondja azt az egyedülvaló igét, amelyet csak ő képes kimondani, és amely az egész emberiség sorsát megváltoztatja. És aztán… nem történik semmi. Nem mondja ki”. És ez az érzés nem csak mostanában van, amikor szinte divatos Adyra mindenféle sarakat rádobálni, hanem már gyermekkoromban is így volt. Sokáig, talán egész életemben kísértett ez az érzés, és nem minden vers esetében, hanem leginkább a jelentősebb, nagynak kikiáltott verseinél. A kor hibája? Az ő bűne? Nem merte? Nem tudta? Sok gondolkozás után, most megkíséreltem a jelenséget egy másik oldalról érzékeltetni. A táltostudatnak az ostobaság agresszivitásával meggyalázott volta felől. Mert, ha nem tudott volna róla semmit, úgy tudott volna élni. Ha nem történt volna meg, akkor is. De úgy élni az életet, a „lehetett volna ha” állandó jelenlétével… no ez képes megőrjíteni valakit. Képes a bátorból gyávát csinálni, az okosból meg bambát. Egyszóval… Íme az írás!
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
2 Responses
Kedves Csaba!
Érdekes gondolatok Adyról és a táltosról. Ady nagyon ellentmondásos ember volt. Valamikor bizonyos verseit nem ismerhettük meg. Viszont, mióta azok is nyilvánosságra kerültek, nekem az a véleményem, ha soha mást nem írt volna, mint a Karácsonyi regét, már akkor is megérdemelné, hogy a neve fent maradjon. Természetesen több más – számomra is kedves – versét tanultam, ismerem, bár nekem mindig Petőfi volt a kedvencem.
Szeretettel: Rita
Bocsánat. Nem az az címe, hogy Karácsonyi rege, hanem az, hogy Karácsony.