Kelekótya gólya
Elindult túl korán, lefagyott a szárnya
Rossz kéményt választott ott hagyott a pácban
Sírtál sírdogáltál, jaj mi lesz most veled
Akit neked rendelt a sors, kicsit elfelejtett
Ott volt az a szoba tele gyerekekkel
Vártátok, hogy jöjjön valaki, tele szeretettel
Mindíg vigyorogtál, azért sem adtad fel
Kell, hogy jobb legyen!…Valaki vigyen el
Tiszta, kicsi szíved, sóvárgott a jóra
Akartad hogy álmod, valaki váltsa valóra
Egyszer azt álmodtam, hogy van egy kis angyal
aki semmi mást nem akar, csak, hogy átfogja egy ölelő kar
Na mondom…kell nekem, megyek is már érte
elhozom, szeretjük, boldog lesz cserébe
De jól tettem, Ő egy kincs,
olyan édes, hogy párja nincs
kelekótya gólya, de jó, hogy tévedtél
de lehet, hogy ezzel mégis csak jót tettél!
Author: Borbély Laura Mária
Borbély Laura vagyok. Erdélyben születtem, jelenleg Gyömrőn élek a családommal. Nevelőszülőként dolgozom. Írogatni viccből kezdtem, ami lassacskán a hobbimmá nőtte ki magát. Szeretem hallatni a hangom, ennek eszközéül választottam a „költészetet”, mert úgy érzem a verseken keresztül tudom a legjobban kifejezni magam. Ezek néha megosztóak, de engem nem zavar, sőt kifejezetten szeretem.