Nehezebb az élet,elfogyott a levegő
Hogy éljen túl szegény állat,nincsen már legelő
Mi a fene jó emberek, elment az eszetek?!
Tönkre vágtok mindent, ami érték lenne a gyereknek
Kell a pénz, mi? Nem számit a rombolás
Nem gondolja meg a marha,
Hogy magának is vermet ás
Pár év múlva ül a pénzén,egyedül és szorongva
Jol jönne a boldog gyermek
ha nem lenne ott hagyva
de jó lenne boldog lenni zöld erdőben sétálva
barátokkal körülvéve, becsüléttel megáldva
Author: Borbély Laura Mária
Borbély Laura vagyok. Erdélyben születtem, jelenleg Gyömrőn élek a családommal. Nevelőszülőként dolgozom. Írogatni viccből kezdtem, ami lassacskán a hobbimmá nőtte ki magát. Szeretem hallatni a hangom, ennek eszközéül választottam a „költészetet”, mert úgy érzem a verseken keresztül tudom a legjobban kifejezni magam. Ezek néha megosztóak, de engem nem zavar, sőt kifejezetten szeretem.
Egy válasz
kedves Mária, érdeklődéssel és tetszéssel olvastam írásaidat. mindamellett úgy tűnik, az írásjelek nem mindig kerültek oda, ahol a helyük lenne, vagy lenne helyük. én is jártam-járok így sokszor, mert a dallam, a ritmus néha megkívánja a „formabontást”, de ha nem szándékos az eltérés, a közlés előtt a Word helyesírás ellenőrző gombja (F7) mindig segítségemre sietett… üdvözlettel: Gábor