Az éj leple alatt, mikor az égre megannyi csillag költözött,
egy árny suhan el a sikátor szűk falai között.
Fut,
szalad le a lejtőn, csendesen, légiesen
s amint kiér a Fő térre,
felugrik a karos kút keskeny peremére.
Szomját oltja s a friss vízből iszik,
majd kecsesen meg is tisztálkodik.
Büszkén, hangtalan folytatja útját,
s puhán lépked a macskaköves utcán.
Mit tud ez a cirmos, hogy ily büszke ő?
Azt sem tudja, hogy e kövek neve, miért lett macskakő.
Vagy talán tudja, hogy erre járt a híres festő?
Valamit biztos sejt mert oly pökhendi ő.
De se Tihanyi, se Szőnyi nem lehet,
az öntelt cirmos,
csak keresi a kis szentendrei egeret.
Nagy vadász ő, éjjelnek bajnoka.
Tudja, hogy várja őt az izgő-mozgó lakoma.
De ma egérre nem lel,
szerencse, hogy Benedek,
kitett neki egy kis tejet.
Puha mancsán lépked,
a szentendrei köveken kecsesen, egyenesen,
hangtalan, súlytalan.
Felugrik a kopott falak tetejére,
s a magasban egyensúlyoz a sötétbe.
Egy pillanatra megriad,
a sikátorban valami hang szalad.
Megáll s figyel,
majd tovább suhan az éjben,
fel a térre a már derengő hajnal fénybe.
Nagyot ugrik, Szent János ölelő falára s
onnan néz le magasztosan,
a festői Dunára.
Gyurkó Mónika
Author: Gyurkó Mónika
Gyurkó Mónika vagyok, nincs írói múltam, bár a szépirodalomhoz mindig is vonzódtam. Márai Sándor, Szabó Magda, Milan Kundera és Gabriel Garcia Márquez könyveken nőttem fel. Fél éve, egyszerűen kifakadt belőlem egy regény, amin jelenleg is dolgozom. Így kerültem kapcsolatba a vers és novella írással, melyekre gyakorlatként tekintettem, néhány hónap alatt, több novellám és versem jelent meg, köztük díjazott is lettem, így a siker és szavak szabadsága megrészegített és a szenvedélyemmé vált, ezek a csendbe burkolózott szavak varázsa pezsdítik és hozzák felszínre a bennem élő írót. Remélem, hogy soraim egy csepp érzést adnak át a gyors halálból vagy épp a felemelő csodás boldogságból. Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson a szavak birodalmában.
