LAPÓTYA LEKVÁRRAL Jeles napok, jeles emberek

Mozgó könyvtár

 Lapótya lekvárral

Jeles napok, jeles emberek

A könyvtárososok világnapja április 14.

’Az Amerikai Könyvtárak Szövetsége és a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezésére világnappá tették április 14-ét. A  könyvtárosoké. Köszöntik őket: értékeik elismeréseként.’ Én  magam is: városom könyvtárosainak ajánlom nagy szeretettel.’

A szokásos, háromhetes nyári szabadságolásra készült a Nagykönyvtár. Bodros Violettának be kellett nyújtani előtte a kész tervezetét az éves selejtezésnek, az új belső raktár kialakításnak. A szervezés és a lebonyolítás menetét és a felelősöket, a határidők megjelölésével. Vezető könyvtárossá nevezték ki az előző év szeptemberében. Az ő feladatköre lett. Közben számtalan ötlete is támadt. Ezeket-a tervezeten kívül-gondosan szedte pontokba, elképzeléseit megosztotta kollégáival, kérte a véleményüket. Csatolta az anyaghoz. Benyújtotta. Augusztus közepén újdonságokkal lepte meg a nagykönyvtári járat, a várva várt könyvtárbusz érkezése a hűséges olvasókat minden megállójában. Violetta munkája , feladatköre is átalakult: többrétűvé lett. Az olvasást megszerettetni, az írott kincsek elérését és megismerhetőségét minden  bibliotéka nélküli településen. A híd szerepét tölti be, habár ezt ő maga nem fogalmazta meg. Egyszerűen engedett az ötleteinek, jártasságának, jó kapcsolatteremtő képességének. A belső hívása hivatásának. Nyilván a könyvek, az emberek iránti szeretete is motiválta. Nagy érdeklődéssel fogadták a ’Becsületkasszás kiadványvásárt’, az ’Újdonságos könyvajánló lapokat’, ’ A lelkes olvasó cím’ rejtvényeit, feladványait. Senki nem számított arra, hová is vezetnek a kicsiny sugarú körben világító kultúrgyertya lángjának  fényei. A kiadványvásárba készítette Violka először és kezdetben a családok asztaláról nem hiányolható kalendáriumokat a korábbi évekből és az előző évtizedből válogatva a szinte olvasatlan példányokat. Gyermekversek köteteit, meséket, és régi Panoráma útikönyveket.  A példányszám feletti mennyiség is elfogyott volna. Az ötlete bevált, lehetett bővíteni a kört. A bevétel pedig a könyvajánlók, az év olvasója feladványainak kiadásának költségeit fedezte, sőt, a címmel járó  jutalomra is futotta, e célra külön alapot hozott létre. Violetta maga vállalta az ajánló, a további könyvtári kiadványok megírását. Az újdonságokról, az olvasók érdeklődésére számító könyvekről, a folyóiratokról. Nem lankadt az érdeklődés, mert a kiadványvásár rendkívül hatékonyan működött. Adódott új ötlete, minden hónapban lehetett valaki lelkes olvasó a könyvtárbusz járta településekről, a címhez ajándékutalványra is jutott. A Nagykönyvtár selejtezésre szánt könyvei pedig csökkentek, mert gazdagították a családi könyvtárakat. A legnagyobb érdeklődés kísérte a kalendáriumokat, az évkönyveket. A hagyományok miatt. Hűségesen bemutatták a külföldet, a nagyvilágot, a hazai értékeket, embereket, akik társakra találtak, közösséget építettek, sikereket értek el. A magyar vidékek, tájegységek jellegzetességeinek  kiemelésével ragadta meg a tapolcai könyvtárbusz olvasóit. Az ott élő emberek, a családok boldogulása. Mert a vidéki élet pénzt is érő ötleteivel álltak előttük.

Violetta felismerte a hónapok alatt a régi mondás gyakorlati igazságát. ’Exempla trahunt.’-a példák vonzanak. Feladta azt a könyvtárosi rögzült nézetét is, hogy a hatást kizárólag a rendkívüliben, az újban keresik olvasói. Kíváncsiak rájuk, de az extravagancia csak egyetlen pillanatra érdekes, jelentősége elvész. Mindig az olyan tartalmú a valóban fontos az emberek többségének, amely a mindennapi életben történtekre vonatkoznak. Bátorsággal vágott bele új ötletének megvalósításába. A ’Láss csodát!” címmel megjelenő saját írásaival, sajtóválogatásokkal, reflexióival, egyéni gondolataival együtt.  Rövid, színes, szellemes ajánlóihoz a kapcsolódó feladványok is egyre érdekfeszítőbbek lettek.  A nyári időszakban sikeresek közé tartoztak az olvasók visszajelzései szerint  ’A hónapok jeles napjai és évfordulói’, ’A magyar vidéki emberek élete” olvasmányos írásai pedig egyre újabb és még több  érdeklődőt csalogatott a könyvtárbuszhoz. A végén csattan az ostor. A nyárvégi, ősz eleji induló téma- a ’Kamratöltögető’ és a ’Vegyük le a stelázsiról!’ címmel hirdette Violetta-  pedig lavinát indított el a könyvtárbuszt váró, látogató emberek között az egész körzetben. A nők hozták magukkal a saját és a helyi jellegű, egyedi sütő-főző-befőző és egyéb háztartási praktikáikat. A férfiak is egyre nagyobb számban ott toporogtak Violetta körül. A roppant ügyes kezű famegmunkálók, asztalosok, a helyi és körzetben élő kézművesek, a fakitermelő üzemben dolgozók és az erdőgazdaságból is. Az év fája, a gyönyörű év lepkéjéről. Gyűjtők, természetfotósok. A méhészek kaptak az olvasott példákon, a borászok is. Elhozzák ötleteik. Ők az írás helyett a beszélgetéseket szívesebben választották volna.

A friss, alkotó, gondolkodó kis közössége a könyvtárbusznak kezdett önszerveződni. Elindult valami, mindenkinek megadva azt, amit letehetne a közös asztalra. Violetta csak a saját, szerény  részét. Oltott, ültetett. Újabb elképzelése is megvalósult. A kiadványvásár állandóan jól jövedelmezett. Útjára indította ’A mi földünk értékei’ címmel ’ Az olvasóink írták’ alcímmel rendszeressé váló új könyvtári kiadványát. Magas példányszámmal fogyott a körzetben. Az olvasók pedig összefogva a környék hasonló érdeklődésű lakosaival, kérelmet hoztak össze, lelkesen aláírták, a tanács nyílt fórumnapján be is terjesztették a vezetés elé az igényeik foglalatát . Közösségi Házat álmodtak! Maguknak. A tanács nem zárkózott el. Szakemberei csatlakoztak a programhoz. Sikerrel. Két pályázatuk a legnagyobb adható összeget kapta meg. Ezt fordították a községháza üres telkén kihasználatlanul álló-egykor helyi ivó céljára szolgált-épületének teljes felújítására, átalakítására, legyen tehát Közösségi Ház belőle. Két helyi, termelői kisbolt korszerű és modern vegyesbolttá, üzletté alakításra fordítva a másik összeget.

Simai körzetparancsnok nagyon büszke volt Violettára, a feleségére. Ezt nem győzte kihangsúlyozni, amikor a Közösségi Ház programjairól és eseményeiről szó esett. „Ő az én  feleségem.’ Büszke volt rá, amikor a legmagasabb állami kitüntetést vehette át a falunapi ünnepségen. Büszke volt rá, amikor még alkalmanként őt is felkérték az olvasók az előadásokra. Kitett magáért, mert ez már családi ügy! Nagy érdeklődéssel hallgatták Simait, akár az orvvadászokról, akár a „mit lopnak az emberek?’ témáról mesélt, színes, tanulságos és hangulatos történeteket. Simai büszke volt a feleségére, amikor második gyermekük, Hajnalka is megszületett, és Ádám már iskolaelőkészítős lett. Az építkezések ideje alatt a községház galériája adott helyet az őszi befőttbemutatónak és kóstolónak, amelyen díszvendégként fogadták azt a házaspárt, akire az olvasók a legtöbb szavazatot adták Violettának. Toplenszki Józsefné, aki huszonegyféle lekvárt készít, százéves öntöttvas edényben süti a lapótyát, ezt a rátkai sváb palacsintát, ehető túróval., lekvárral is. A helybeliek is kipróbálták a lángos szerű dagasztott, sütött tésztát. Igen kedvelt lett a körzetben. Az egyik kalendáriumban olvastak személyéről, és a legtöbb szavazatot adták le rá: szívesen találkoznának vele személyesen is. Büszke volt Violettára, amikor sikerült elérnie, hogy a sváb palacsintás és lekvárkészítő asszony és férje elfogadták a meghívását az őszi befőttbemutatóra. Receptversenyeket nyer, az ő ételei a Karcsa Kincsei, aki volt postavezető, különleges feladatokkal. Mint a távirati iroda, a csomagkövetés, a francia nyelv ismerete, mert ez volt a posta nemzetközi nyelve. Tanult lánykorában a főiskolán, tanító lett belőle, de  a főzéstudományba merült. Ötvenegy éve élnek boldogan férjével, az aranyokleveles méhésszel, aki maga készítette a kaptárakat, József öntözéses gépüzemeltető volt, sok mindent megtanultak, értenek is hozzá. Két lányuk pedig zenetanár lett, hat unokájuk van. Közös vacsorára is sor került.

Már a télre is megszülettek a helyi és a körzet olvasóinak és lakosainak közösségi tervei. A legelső jelentkező a helyi cukrászda tulajdonosa és üzemeltető mestercukrásza volt. Anyagilag is jelentősen és természetes módon  hozzájárult a ősz végi, télköszöntő álmodott falunapok eseményeihez is. A Márton-napi pecsenyesütő verseny mellett ezt várják a legjobban, a gyerekek is. ’Csokivarázs-érzelmeket ébresztő ízek’. Hracsek Martin kézműves csokoládé bonbonjait. Egyediek, szép stílusúak. Roppant finom ízvilággal. Simai a nyolcéves Ádámmal ült a pódiumteremben. Az életben bármi megtörténhet, meglepő fordulatok adódhatnak. Akár felboríthatnák még Simai józanságát is, mert ő mindezeket teljesen hihetetlennek tartotta ezen az estén. Itt tudhatta meg mindenki, Violettát nevezik ki az új közösségi ház vezetőjének. Büszke lett a feleségére, akit a lapótya lekvárja emelt az igazgatói székbe.  Büszke volt , amikor fellépett a színpadra. Ádám is rajongva nézett fel rá.

– Ezt megköszönöm, szép megtiszteltetésnek tekintem. De nem kívánom abbahagyni mindazt, amit elkezdtem. Amit sikerrel végzek, örömmel, szeretettel, egy egész körzet tiszteletével körülvéve. Minden odavaló, ahol jól érzi magát, az eredeti talajában. Én sem szeretném, ha kitépve lennék a könyvtárból: mindaddig fennmaradnak, míg csak egyetlen ember is szükségét érzi, hogy lapozgasson, kezébe vegye élvezettel, haszonnal a kiadványainkat.- a könyvbemutató házaspárjához is odafordult. – Köszönjük az élményt! Ha mást nem is teszünk, akkor bizonyosan más szemmel közelítünk már hagyományainkhoz, saját értékeinkhez. Nem feleltjük.- Majd a közönséget szólította, megvárva a házaspárt ünneplő taps végét.

-A technikai találmányok elhomályosíthatják a könyvtárak értékeit, de mi könyvtárosok nem egyszerűen raktárosok vagyunk. Sok statisztika oda sorolja a hivatásunkat. Már újabbakat adhatunk mellé, nem helyette, hanem általa. Közösségi kulturális tereket teremtettetek,ti, magatok, kedves olvasóim! A könytári könyvek által. Ösztönözték a ti írásaitokat, lettek belőle a ’Mi Írtuk’ sokszínű kiadványai. Merítettetek még többet! A könyvtáros-könyvtárbuszos járataim tárházából. Megvalósulhat a saját bibliotékátok, olvasóköröket is teremtve. Ha elfogadnám a a megbízást, a vezetői posztot, akkor elveszíthetném az erőmet.- Hatalmas és kitörő tapssal válaszolt a publikum ezekre a gondolatokra.

Simai büszke lett rá, semmi önteltség nem volt benne, póztalansága és szinte bocsánatkérő felmentést indokló szerénysége lám, mindennél nagyobb hatást váltott ki. Számára ezen az estén nem a lapótya lekvárral, a befőttek, az emberi találékonyság, az összefogás ereje lett a legnagyobb csoda. Hanem Violetta volt a lenyűgöző teremtmény. Büszke volt rá, hogy csak ő a mindentudója, a kézbe vevője lelke könyvének, az  egyetlen lapozója és örökös felfedezője.

Fodor Ágnes
Author: Fodor Ágnes

A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bőrike

Bőrike Kint, lámpafényben, denevérek cikáznak, s azt cincogják, hogy jaj a bogárvilágnak! S denevérnét, kinek Bőrike a neve, néha még elkapja a természet heve. Ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Gyermekeimnek

Ha majd elmegyek, nehogy azt hidd hogy nem látlak, Bárhová mégy, mindíg megtalállak Megsimogatlak, még ha nem is érzed, De épp ezért még a szivemből

Teljes bejegyzés »

Az utolsó rózsa

 A ragadós vér megduzzadt és őrjöngő folyóként árasztotta el a feldúlt szántóföldeket, ahol egymást ölték az emberek. A háború tomboló viharként robbant ki, a katonák

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tárgyalás

(Bíró=B, Vádlott=V) B: A vád szerint Ön kiverte a felesége fogait, letépte az alsóneműjét és megerőszakolta. V: Ez – úgy ahogy van – hazugság. B:

Teljes bejegyzés »

Bennem élsz Anyukám

Még hallom a lépted álmaim mélyén, még látom a mosolyod pirkadatkor. Nem fogtam elégszer a kezed, Anyám, visszahoznám a múltat számtalanszor. Eltelnek a napok a

Teljes bejegyzés »

Egyedül lépek

Egyedül lépek Nem bántok mást, nem bánt senki, csend ölel át, nem kell félni. Nincs, aki mellettem ébred, nincs titok, így baj se érhet. Nem

Teljes bejegyzés »