Lehet-e?

Lehet-e?

 

Lehet-e feledni, akit szeretsz?

Ha lehunyom a szemem,

Még ma is látom megfáradt testedet,

Mint egy száraz, megszürkült rózsaszál

Mit szirmaira hullva elrabol a halál,

És elmorzsolt levele a széllel tovaszáll.

Érzem nyirkos bőröd az ujjaim alatt,

Hallom elfúló reszketeg hangodat.

Ha lehunyom a szemem,

Eszembe jutnak utolsó napjaid…

Te addigra már elfogadtad az elfogadhatatlant,

S miközben vigasztaló szavakat mormoltál fülembe,

Bensőmben tombolt, némán visított a félelem,

Hogy hajnal hasadtával örökre elveszítelek.

Csak akkor vagy velem, ha álmomban megjelensz,

De még olyankor sem engedi szívem,

Hogy elhiggyem, lelked nem távozott,

tested nem emésztették fel az éhező lángok.

Sok éve már, hogy nem vagy velem,

De időnként még a telefonért nyúl kezem,

Szeretném elmesélni, aznap mi történt velem.

Ilyenkor lehunyom a szemem,

Feltárcsázom mennybéli számodat,

De a vonal foglaltat jelez, nem felelsz,

Más, égi dolgok töltik ki létedet.

A rideg valóság arcul csap hirtelen,

Torkom elszorul, könnyem elered…

Lehetetlen!

Hogy is lehetne feledni, akit szeretsz?

Vargáné Vincze Tímea
Author: Vargáné Vincze Tímea

Kedves Olvasó! Vargáné Vincze Tímea vagyok. Bár pedagógusként találtam meg a hivatásom, a szavak és versek iránti szenvedélyem gyermekkori gyökerekből táplálkozik. Hosszú évekig csupán iskolai beszédekben éltem ki az írás iránti vonzalmamat, mígnem a 2023-ban elvégzett műfordító szak új szabadságot hozott életembe – a teremtés örömét. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem képzése mellett írói és szerkesztői tanfolyamok is segítettek, hogy verseim (magyar és angol nyelven) és novelláim megszülethessenek. Irodalmi ízlésem sokszínű, igazi mindenevő vagyok. Célom az érzelmek és mély gondolatok közvetítése, egy rezdülés elindítása az olvasó szívében. Sokszor merítek ihletet a saját életemből és a körülöttem lévő világból. Műfordítóként eddig megjelent munkáim a romantasy és dark romance zsánerének szövevényes és varázslatos tájain kalauzolnak.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „S miközben vigasztaló szavakat mormoltál fülembe,
    Bensőmben tombolt, némán visított a félelem,”

    Meghatóan szép soraid felemelő érzés volt olvasni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…Ahol az ég

E nyugalomban… még a testünk lüktet,  Ahogy szívdobbanásunk .. megtört csöndben. Úgy, mintha csak a mindenség zenélne. Eggyé váltunk a mindenható éggel.    Értelmet nyert

Teljes bejegyzés »

Tanka versek

Tanka versek   Tavasz   Éled a tavasz, Ruháját a nap szőtte. Hajában virág. Az üde, színes világ Szívem gyönyörűsége.   A folyó   A

Teljes bejegyzés »

Sirály, Vércse, Ökörszem

a komoly, a komor és a bohó… három madár, három hangulat SIRÁLY Kiáltozó vijjogás, szél-áramlás szárnyalás. Szirt fokáról lendülés, nyílsebes, gyors merülés. Kitárt szárnyú lebegés,

Teljes bejegyzés »

Húsvéti bárányunk

Jézus buzgó imát mondott, elfeledtünk bút, bajt, gondot. Keze sok-sok áldást osztott. Boldog szívünk hálát mormolt. Jézus híven várta sorsát, nem törődve, mi lesz odaát.

Teljes bejegyzés »
Versek
Gyurkó Mónika

A körtefa

A körtefa Ahogy itt állok,  ezen a deres téli hajnalon, eszembe jut,  hogy milyen is voltam egykoron. Eszembe jut,  hogy minden egyes tavaszon, lombkoronám virágba

Teljes bejegyzés »

Az éjszaka lángja

Az éjszaka lángja   Lehullt a ruha, némán, halkan, Mint hólepel az őszi parkban. Az éj figyelt – mély, mozdulatlan, S a mécses lángja táncot

Teljes bejegyzés »