Lehet-e?

Lehet-e?

 

Lehet-e feledni, akit szeretsz?

Ha lehunyom a szemem,

Még ma is látom megfáradt testedet,

Mint egy száraz, megszürkült rózsaszál

Mit szirmaira hullva elrabol a halál,

És elmorzsolt levele a széllel tovaszáll.

Érzem nyirkos bőröd az ujjaim alatt,

Hallom elfúló reszketeg hangodat.

Ha lehunyom a szemem,

Eszembe jutnak utolsó napjaid…

Te addigra már elfogadtad az elfogadhatatlant,

S miközben vigasztaló szavakat mormoltál fülembe,

Bensőmben tombolt, némán visított a félelem,

Hogy hajnal hasadtával örökre elveszítelek.

Csak akkor vagy velem, ha álmomban megjelensz,

De még olyankor sem engedi szívem,

Hogy elhiggyem, lelked nem távozott,

tested nem emésztették fel az éhező lángok.

Sok éve már, hogy nem vagy velem,

De időnként még a telefonért nyúl kezem,

Szeretném elmesélni, aznap mi történt velem.

Ilyenkor lehunyom a szemem,

Feltárcsázom mennybéli számodat,

De a vonal foglaltat jelez, nem felelsz,

Más, égi dolgok töltik ki létedet.

A rideg valóság arcul csap hirtelen,

Torkom elszorul, könnyem elered…

Lehetetlen!

Hogy is lehetne feledni, akit szeretsz?

Vargáné Vincze Tímea
Author: Vargáné Vincze Tímea

Kedves Olvasó! Vargáné Vincze Tímea vagyok. Bár pedagógusként találtam meg a hivatásom, a szavak és versek iránti szenvedélyem gyermekkori gyökerekből táplálkozik. Hosszú évekig csupán iskolai beszédekben éltem ki az írás iránti vonzalmamat, mígnem a 2023-ban elvégzett műfordító szak új szabadságot hozott életembe – a teremtés örömét. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem képzése mellett írói és szerkesztői tanfolyamok is segítettek, hogy verseim (magyar és angol nyelven) és novelláim megszülethessenek. Irodalmi ízlésem sokszínű, igazi mindenevő vagyok. Célom az érzelmek és mély gondolatok közvetítése, egy rezdülés elindítása az olvasó szívében. Sokszor merítek ihletet a saját életemből és a körülöttem lévő világból. Műfordítóként eddig megjelent munkáim a romantasy és dark romance zsánerének szövevényes és varázslatos tájain kalauzolnak.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „S miközben vigasztaló szavakat mormoltál fülembe,
    Bensőmben tombolt, némán visított a félelem,”

    Meghatóan szép soraid felemelő érzés volt olvasni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kettőnk szerelme

Ott vagy mikor aranyló csillagok ragyognak kezemben, Tarka virágok virítanak a lelkemnek mezején, S az illatuk, szivárványos ruhájuk nyitnak meg engem, S csak nevetni tudnék

Teljes bejegyzés »

Elképzelem

Havas hegyek képe szemem elé tárul, Melytől lelkem s elmém sokáig elámul, Hogy mily kincsek léteznek eme világon, Mily csodák rejtőznek a messzi tájakon, Miknek

Teljes bejegyzés »

Jön s megy

Ismeretlen napon rejtett ösvényen keresztezi utam, S nyújtja felém kezét, mint barátságnak vastag kötelét, Mely talán kiállja az eltéréseknek éles pengéjét, S nyugodt szívvel mondhatjuk

Teljes bejegyzés »

Emlék, álom

Ágyamnak kényelmében a kedves arcára emlékezem, S mily szép lenne karjai közt nem lenni e zajos világon, Újra élénk érzelmek lángjával lenni mesés csókokon. De

Teljes bejegyzés »

Szentesti táj

Puha lepedője nélkül kényszerül álomra a vidék, Szürke, gyűrött, tépett fátyol terül végig puszta tájakon, Fagyos halk szelek suhannak suttogva végig éjszakákon, S adják át

Teljes bejegyzés »

Menő mű-nő

Én vagyok a legjobb csajos, csinos, s kissé bögyös-faros. Csodálatos szép testemre ráfeszül a ruhám, homlokig érő pillámmal csábos lesz a búrám. Sűrű, sötét tetkóimmal

Teljes bejegyzés »