A tavaszi égbolt m’ért tűnik oly könnyűnek,
Mikor a szívem olyan fáradt, oly nehézkes?
Átadnám bánatom lenge, üde felhőknek,
Hiszen nagyon nehéz azt folyvást csak cipelnem.
Elfeledném végre, mi sanyargat mindegyre.
Könnyű lehetnék, mint az áradó szeretet,
Hintáznék felhőtlenül s boldogan az égen.
Átjárna remény, és feloldozó kegyelet.
Repülnék csak szabadon, suhanó fecskeként,
Megélve jelent, s minden szépet az életben.
Nem sóhajtanék, szórnám vídáman mosolyom…
És hinnék még mindig… a szép tündérmesékben.
Bizakodás szökkenne szárba bús lelkembe.
Megint olyan lehetnék, mint ártatlan gyermek.
Ki csalódása után… töretlenül szeret,
Nem űz álmokat. Bízik a gondviselésben.
Szabad szeretnék lenni, mint könnyű lélegzet.
Hajnal pírja…felszálló, szép tavaszi ködben.
Mért oly nehéz annak, aki ennyire szeret?
…Hogy eláztatja szívét az aggódás könnye…
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
2 Responses
„Megint olyan lehetnék, mint ártatlan gyermek.
Ki csalódása után… töretlenül szeret,”
Bizony jó lenne olyannak maradni, de hiába, ha már egyszer felnőttünk.
Szeretettel: Rita
Kedves Tünde!
Verse megérintett. „Szabad szeretnék lenni, mint könnyű lélegzet.” vagy ” Repülnék csak szabadon suhanó fecskeként” soraiban saját érzéseimre ismerek. Lírai gyöngyszem!
Üdvözlettel
Antal