Sosem felejtem el amit velem tettél
Örökké a szívemben ég
Csak a felesleges drámák, balhék
Azoknak már nem látom értelmét.
Ha rádnézek, ha veled beszélgetek
S ha megérintelek még mindig érzem
Még mindig bennem él az a nap
Amikor álomba sírtam magam miattad.
Gondolj csak rá! Szegény mindig azt hallgatta
Hogy én téged, s te engem hordasz el mindenféle parasztnak
De most ennek pontot tettünk a végére, lezárult egy fejezet
Ez már csak szimpla beszélőviszony, barátság többé nem lesz.
Ami ebben a versben hangzott el
Azt mind neked is elmondtam
Szóval nem vádolhat azzal senki sem,
Hogy a szám csak a hátad mögött nagy.
(A képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez.)
Author: Berecz Klaudia
Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~
3 Responses
Sajnos a nagy szerelmek idáig tudnak fajulni. Ezt én is átéltem. Ráadásul igazán a gyerek issza meg a levét, akinek anyára és apára egyaránt szüksége lenne.
Szeretettel: Rita
Hát igen. Bár mondjuk ezt a verset egy barátságról írtam de az már csak az olvasón múlik, hogy mit lát bele. Mindez csak nézőpont kérdése.
De köszönöm a hozzászólást és az új nézőpontot.
Újraolvasva akár erről is szólhatna.
Milyen érdekes, hogy egyes versek mindenkinek mást jelentenek/másról szólnak.
Kedves Klaudia!
Igen, ez így igaz. A Facebookra fel szoktam tenni az írásaim, ott sokkal többen olvassák – jobban mondva, ott olvassák – és gyakorta meglepődöm azon, hogy teljesen mást gondolnak egy-egy írásomról, mint amit át szerettem volna adni.
Szeretettel: Rita