Megbocsátás

Most tudtam jönni. Féltem kicsit,
hogy meg nem ismersz, elkerülsz,
hogy szemed majd másfelé tekint.
Most tudtam jönni. Tán örülsz...

Nem baj, ha közben másra vártál,
a vágy is néha elbolyong.
Sóhajod több egy kétes szónál.
A szív koldul, a szív bolond.

Engedj hát vissza karjaidba,
oldozd fel ezt a szörnyű kínt.
Lobbanhat még a tűz parázsa,
s arcunkra festhet újra pírt.

2019.
Pete Margit
/Áprily Lajos: Ajánlás c. versének nyomán


Pete Margit
Author: Pete Margit

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012 -ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám - Napsoroló mondóka -. Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Dományi Zsuzsanna

Macska a kabátzsebben

A tölgyerdőben, amelyet évszázadok óta Karéjosnak hívtak, megérkezett a tél. Karácsony hava cudar hideget hozott. A rövid nappalok, hosszú éjszakák és súlyos fagyok próbára tették

Teljes bejegyzés »

Zátony

Letéplek a piedesztálról, elég volt! Nem nyomom többet zárt kapun a csengőt. Kihűlt a hitem, verseim hangja halott, s a homokba rejtem a csalfa, vak

Teljes bejegyzés »

Kötelék

Aznap, amikor megszülettetek, rám tekintett gyönyörű szemetek. A kezemben pihent apró kezetek, rájöttem az anyaság mit jelent. Boldogan vártam, hogy megérkezzetek, hogy életem beteljesüljön Veletek.

Teljes bejegyzés »

Humorral és szeretettel

Ma egy híres írónőre emlékezünk, aki velünk maradt könyvein keresztül. ki humorral mesélt a hétköznapokról, az emberi szívről, örömről, gondokról. Pontos megfigyelője volt a világnak,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A Lét

Rózsa Iván: A Lét A Lét utánam is folytatódik majdan tovább: De talán az én létezésem sem volt hiábavaló. A Végtelenben egyesül az összes lét,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Végtelen Egy

Rózsa Iván: Végtelen Egy Utunk vége olyan, mint a kezdete: Végtelen. Vagy az örök Semmi vár ránk? Ami szintén Végtelen… (Vágtázó Csodaszarvas: Végtelen Egy) Budakalász,

Teljes bejegyzés »