Elbólint a madár puha fészkében,
még csobban egy-egy béka a patakban.
Az éj orvul lopakszik közelükbe,
szélesre tátja éhes száját halkan,
harap, és vért fakaszt a bukó napból,
hamvadó aranyát pirosra festi.
Szellő súg altatót egy szebb holnapról,
a morcos holdat csillagfény ékíti,
álomba szenderül lassan a világ.
Magányos remete roskatag tölgy alatt
kezét kulcsolva rebeg hálaimát,
még a forrongó föld is csendben marad.
Esengve kérleli Ég és Föld urát:
A lelkekbe békét, szeretetet adj!
Author: Gurzó Györgyné
A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...
Egy válasz
„Esengve kérleli Ég és Föld urát:
A lelkekbe békét, szeretetet adj!”
Valóban erre lenne a legnagyobb szükség.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
„