Pcsolinszky Kitty
Délibáb
Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök.
Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök.
A szégyenek mellett éhezve keltem!
És hó maradt a talp alatt,
Hallatlan, alaktalan!
Uralkodtál magasan!
Bukhatsz most már aljasan!
Magányos a tél!
Igen, ilyet mindenki megél…
Megsérült az aorta!
Nem sírtam egy tapodtat…
Füst gomolyog a térben,
Lemondásod megértem…
Régen borzongtam, mert hazudtam.
A fagy tábornoka torkon is fogott, majd megfojtott…
De Még így is gyakran feltűnik előttem a sok keserédes Délibáb!
És úgy érzem, ezek elvesztése csakis az én hibám…
Azt álmodtam, hogy elszenderedtem melletted…
Te pedig párát leheltél az ablakra és lelkemre…
Felkeltem.
Megértettem, csak egész lényedből suttogtad, SZERETLEK!
Én meg ezt elhittem,
S mai napig kereslek!
Author: Pcsolinszky Kitty
„ A művészeted a szívednek a fő része… Ám nem kérheted, hogy azt mindenki megértse!” Köszönöm, hogy alkotója lehetek az Irodalmi Rádiónak, és bemutathatom az én poétikus világomat: „Lehettek szkeptikusok, viszont szerintem az író, esetleg a költő az igazi grácia a színművészetben. Hát nem nagyszerű szemfényvesztés, hogy nevettetünk a komédiával, miközben lelkileg sírunk? S mikor az olvasók szemeinek patakjai apadatlanok a megírt tragédiától, a tollforgatók, olyanok, mint Én, épp szerelmeskednek? De ami valóban piedesztálra emeli a szavak kovácsát, az a következő: Eltitkoltuk az összes összetört, elmerengő darabjainkat, és le is tagadtuk őket. Csakhogy műveinkben visszatükrözzük azokat, úgy téve, a melankóliájuktól nem virrasztottunk át hajnalokat… Mi Bohém Melankolikusok! Művészek! Mi sosem virrasztottunk át értelmetlenül hajnalokat!” Az Irodalmi Rádiónál az alábbi antológiában jelent már meg írásom: Érd el a csillagokat! – Isten Orkesztrája («Rêve Musical») (vers)
Egy válasz
„Megértettem, csak egész lényedből suttogtad, SZERETLEK!”
Jó elhinni, hogy szeretnek bennünket, de keserű a csalódás, ha az egész álom volt csupán.
Szeretettel: Rita