Kötelék

Bőrszövetem alatt hosszú lomb – erek

Szépen körbefutnak szívtől szívig

Kapcsolódni könnyű, míg nincsenek sebek

És míg a szeretet nem felnőttes, mély hit.

Megszeretni játék, egy kósza könnymosoly

Vagy csak csillaghullás a szivárványhártyában

Addig szó a szó, míg elsodor

Önmagam ölelem a rózsaárnyas lázban.

Kapcsolódni könnyű, hisz időtlen a játék

De olykor a megzavarodott sors közbeszól

Megszeretni valakit.

Ez a leggyötrőbb ajándék

Az együtt külön lesz, az ott pedig valahol.

Csontjaim között fagyott virágszirmok

Lehullnak, és megtapadnak szívemen

Felejteni egy áldott kín, de mégsincs

Az emlékezésnél gyönyörűbb gyötrelem.

Megszeretni valakit miért időtlen,

Ha a sors percet szab minden köteléknek?

A lélek ha elpihent, miért beszéljen?

Halálomig tanítasz, feslett ajkú élet.

Author: Madarász Csenge

Madarász Csenge vagyok. Ha megfordítjuk az életkorom számait, egészen idős, de ha nem, akkor még kiskorú. Szabadidőmben azon gondolkodom, vajon milyen alakra hasonlítanak a felhők az égen, a csillagokat próbálom megszámolni, vagy az jut eszembe, milyen ember lenne a kiskutyámból. Főleg verseket írok, de a novelláktól, és meséktől sem riadok vissza, jelenleg pedig egy musical-en dolgozom.