A házunk előtti játszótér mellett, ahhoz közvetlenül kapcsolódva egy kis közlekedési parkot alakítottak ki. Ezen is főleg ugyanazok a gyerekek tartózkodnak, akik a játszótéren. Tehát kicsik, úgy egy évestől maximum az általános iskola alsó tagozatára járó gyerekekig, általában szülői felügyelet mellett. A játszótéren sok játék is található. A közlekedési részhez kiskocsik tartoznak. Két éves kislány unokánk egy ilyet használt, amikor egy nálánál idősebb kisfiú véletlenül picit belehajtott. Ezt követően a kisfiú leszállt a saját járművéről, majd megütötte a kislányt. Unokánk nem szólt semmit — még nem is tudott beszélni —, nem kezdett el sírni, csak értetlenül nézett. Lefagyott. Ahogy mi hárman is, akik mögötte álltunk, az apja, a nagyapja és a nagyanyja. Mi szóltunk rá a kisfiúra, hogy mit csinál? Majd ott termett a kisfiú édesapja, elnézést kért, majd a fiához fordult.
- Tudod mit kell ilyenkor mondani? — szólt rá a fiára.
- Igen, azt, hogy bocsánat — mondta a fiú.
Ezzel az ügy el is lehetne boronálva. Azonban engem mégsem hagy nyugodni a dolog. Az eset után elég hamar eljöttünk a játszótérről. Unokánk ugyan nem sírt, de amíg ott voltunk időnként mutogatott a kisfiúra. Láthatóan nem érezte jól magát a történtek után. Őt még soha nem ütötte meg senki! Szerintem nem is tudta mire vélni, hogy mi is történt vele.
Engem az döbbentett meg, hogy az apa eléggé könnyen kezelte az esetet. Nem szidta meg különösebben a fiát, hogy azért ilyet mégsem lehet csinálni. Nem csak azért, hogy egy kisebb gyerekkel, egy lánnyal szemben, hanem egyáltalán. Ténylegesen mi is le voltunk fagyva, hogy ilyen megtörténhet egy játszótéren egy kislánnyal, akit három felnőtt vesz körül. Az apa szerint elegendő volt az, hogy a fia kimondta: bocsánat. És mintha nem az első eset lett volna, hogy a kisfiú valakit megütött, mivel az apa úgy hivatkozott, hogy tudod, ilyenkor bocsánatot kell kérni. És mintha ez a fiúnak már rutinból ment volna.
Azért bennem mégis felmerül, ha nem szólunk rá a kisfiúra, vagy nem vagyunk ott közvetlenül az esetnél, akkor tovább ütötte volna a kislányt? Mi lesz később ezzel a kisfiúval? Amikor iskolás lesz, ott is verekedni fog? Majd felnő, lesz igazi motorja, autója. Majd akkor is kiszáll és verekedéssel fogja elintézni a konfliktusait?
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
