Fehér világ
Szélfutta élet, bekopogott létem.
Szálltam veletek, lám ideértem.
Ragyogó fehér, tiszta útszélek.
Nyugalom szigete, lelkem ezt kérte.
Zöld színnel csillagpor színez égre,
Remény költözik mindenki szívébe.
Honnan jött nem tudom, nem értem
Páratlan esély, a hely, hol mindig éltem.
Teremtek eget, földet, havat, mezőt.
Keresem éltem sorát, szelíden tevőn.
Hazaértem érzés, hol jártam eddig,
Vajon megáll vándor létem koraestig?
Feszült vonyítás, izgalom fog el mégis.
Tényleg husky-kat hajtok nemsoká, képes leszek rá én is?
Egy életem van, pattan kezem, lábam.
Érzem a hívását fáknak, lebeg a sálam.
Fáradó testemet tartom, lelkem váram.
Hegyek közt zúg rengeteg népéből.
Velem jött Erdélyből, Nyikó völgyéből.
A táv csillagnyi, a természet bölcső.
Hősök Lappföldön, sárkányszív górcső.
Világból is kiszaladok, fehérlő ligetek. Szeretem azt bennem, viszi a hitemet.
2025.02.18
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 55 éves leszek nemsokára. Szeretem, hogyaz érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.
