Jákob lajtorjája, két regény, azonos cím

Műsorvezető: A mai alkalommal két írónő azonos című regényeiről fogunk beszélgetni. Íróik, Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja (1943-), regénye 2015-ben oroszul és 2016 -ben jelent meg magyarul hazánkban, és Jókai Anna (1932-2017), regénye 1982-ben jelent meg, valószínűleg nem is ismerték egymást. Így nem is hathatott egyikük sem a másik munkájára.

Beszélgetőpartnereim Maria és Péter. A Jákob lajtorjája egy olyan cím, amely nem közvetlenül utal a cselekményre. A két regény, amelyek ezt a címet kapták, teljesen eltérő társadalmi közegben játszódnak, történetük is egészen más.

 

Először beszéljünk arról, hogy miért lehet jó egy olyan cím, amely nem utal a történetre? Ti mit gondoltok erről?

Maria: Szerintem ez mélyebb, szimbolikus és metaforikus rétegeket adhat a műnek, a mű mélyebb mondanivalójára, hangulatára, filozófiai üzenetére utalhat.

Péter: Igen, és éppen ezért az olvasó folyamatosan keresi az összefüggéseket a cselekmény és a cím között, ami fenntartja az érdeklődést.

 

Műsorvezető: Mielőtt elkezdjük ezeket az összefüggéseket boncolgatni tekintsük át röviden, hogy miről is szólnak a regények, kik a főbb szereplők, milyen korszakban játszódnak!

 

Maria: Akkor én Ulickaja regényével kezdeném, ami egy monumentális, több generációs családregény, a cselekmény a 19. század végétől a kétezres évek elejéig tart. A történet két szálon és két időbeli síkon fut, melyet nagyon érdekesen oldott meg az író. Nora, aki szerintem a regény főhőse, éppen megszülte a fiát, amikor apai nagyanyja, Maruszja meghalt. Az ő örökségeként kerül egy láda a birtokába, amely a férjével, Jakovval való levelezéseket tartalmazza. Jakov (a nagyapa) és Nora (az unoka), akik a múlt és jelen idősíkjain kapcsolódnak össze. A levelekből bontakozik ki a régi orosz, majd a szovjet történelmi háttér, mely utóbbi különösen nehéz sorsot, száműzetéseket jelentett Jakov számára. Megpróbáltatásairól levelek sorában tudósítja feleségét. Nora csak egyszer találkozott vele, nem sokkal halála előtt. Nora története a szovjet időszak, érdekes házassága, egyéb kapcsolatai, színházművészeti tevékenysége köré csoportosul. Fia története zárja a sort, aki ugyan nem minden komplikáció nélkül, de végül az új rendszerben találja meg a helyét, kisfia születik, aki dédapja után a Jakov nevet kapja.

 

Műsorvezető: Egyelőre elég is ennyi. Kérlek Péter, hogy akkor te foglald röviden össze Jókai Anna regényét!

 

Péter: Jókai Anna regénye sokkal rövidebb, úgy tíz – tizenkét év történéseit mondja el, ami 1970-es évek Magyarországán játszódik. Kantár Hajnal (ügyésznő) és Kazakovits Kornél (színész) szenvedélyes, nehéz szerelmének története. Az író a válás sebeit, a párkapcsolati kríziseket, a férfi-nő viszonyt és a felelősségvállalás kérdéseit boncolgatja regényében. Mindkettőjüknek ez már a második házassága és az elsőből van egy-egy kislányuk. Ez a férfi számára különösen nagy nehézséget jelent, mivel ő az, aki elhagyja korábbi családját és új feleségéhez felköltözik a fővárosba. Azonban az ő lánya gyógyíthatatlan betegségben szenved és volt felesége sem egészséges, ami miatt továbbra is komoly figyelmet kell rájuk is fordítani. Ez sok konfliktus forrása és e miatt színészi képességeit sem tudja kibontakoztatni. Lánya végül meghal, elválnak és visszamegy korábbi feleségéhez. Ez tekinthető a regény tetőpontjának. Azonban az író itt nem zárja le a történetet, hanem még néhány évig követi szereplőinek sorsát. A második feleség és a színész ismét egymásra találnak.

 

Műsorvezető: Nézzük a két regény főbb szereplőit! Melyiket tartjátok az adott korszak vagy szituáció tipikus modellfigurájának, melyikkel mennyire tudtok azonosulni?

 

Maria: Ulickaja regényének főbb szereplőit két részre osztom. A jelenkorba tartozókra és a múltbeliekre, akik Nora nagyszülei.

Nora szovjet értelmiségi, de inkább művész lelkületű nő, színházi díszlettervező, aki a múltját kutatja egy megtalált levelezés kapcsán. Én őt egy szerethető figurának tartom, aki ugyan kicsit zabolátlan gyerek volt, de igyekszik ápolni a kapcsolatait és fia iránt feltétlen szeretetet mutat.

Vitya, Nora férje, gyermeke apja, aki rendkívül okos ember, de kicsit autista és végül az USA-ban köt ki és Norától elválva ott köt új házasságot.

Jurik, a fiuk, akit Nora az USA-ba küld az afganisztáni behívó elől, ott kábítószeressé válik, de sikerül Norának hazahozni. Megnősül és megszületik az új Jakov.

Grisa, Vitya és Nora osztálytársa és barátjuk, aki végül kiköltözik Izraelbe és a DNS-t isteni szövegnek véli.

 

Maruszja, Nora nagymamája, aki még a cári rendszer szülötte és ki akar törni, mint nő, ezért tanulni, dolgozni kezd, de mivel nem tud eleget keresni, részben eltartatja magát szerető férjével, aki éveket tölt el tőle távoli száműzetésében és még onnan is pénzt küld számára. Számomra ő nem egy szimpatikus ember, mivel kihasználta a férjét, majd eldobta.

Jákov, a szerető ifjú, majd férj, a tudós, aki bármilyen helyzetben képes tudománnyal foglalkozni, imádja feleségét, akiért bármit megtesz és aki mégis elhagyja. Megható, szép leveleket írt feleségének. Nagyon együtt érzek vele, egy abszolút szerethető figurának. Ő a szovjet rendszer áldozata.

 

Péter: Jókai Anna regényének szinte minden szereplője egyben a rendszer modellfigurájának tekinthető. Az ügyésznő a feltörekvő női értelmiségi modellje. A vidéki színész, aki a fővárosban akar karriert építeni és az első családját elhagyó férj kettős identitásának modellje. A felek testvérei is modellfigurák. Nelli, aki úgynevezett maszek munkát végez és Sándor, akinek az ideológiai kérdések a fő területe. Én igazából egyikkel sem tudtam azonosulni. Még Sándort tartom a legszimpatikusabbnak a feleségével együtt, akik önzetlenül próbálnak meg segíteni. Ulickaja regényéből pedig én is Jakovot tartom legszerethetőbb figurának.

 

Maria: Jókai Anna regényéből szerintem is Sándor és Ágica, a felesége a leginkább szerethető figurák. De ott vannak még a gyerekek, Kiscili és Orsi, a beteg kislány. Sőt, a színész első felesége, Lizi, aki szintén beteg. És még a nagymama, Cecilia.

 

Műsorvezető: Azt hiszem nagyjából végig vettük a szereplőket, de most azt kérdezem tőletek, hogy belőletek milyen érzéseket, érzelmeket váltottak ki a regények?

 

Maria: Jókai Anna regénye meglehetősen zaklatottá tett olvasása közben. Nagyon sok negatív érzést hozott fel bennem. A házaspár veszekedései, ahogy az ügyésznő szinte átgázol a férje problémáin, ahogy erőszakosan araszol felfelé a ranglétrán, a TV szereplése, a gyerekével való kapcsolata nagyon ellenszenvessé tette nekem. Aztán később kicsit megbékéltem vele, mivel ő maga belátta, hogy ez nem jó irány és otthagyta az ügyészi pályát és a gyámügyre ment. Pozitívum számára, hogy képes volt változni. A színész sokszor váltott ki belőlem sajnálkozást Orsi betegsége, majd halála miatt, de addig is a kétfelé szakítottsága miatt.

Ulickaja regényének olvasása teljes érzelmi hullámvasút volt számomra. Jakov levelei abszolút megnyugtatóan hatottak, melyekből csak úgy áradt békesség, a szeretet a remény. Nora és különösen fia USA béli tartózkodása viszont mindig izgalommal, félelemmel töltött el.

 

Péter: Jókai Anna regényének olvasása engem sokszor frusztrált. Az időnként a cselekményt kommentáló „kórus” szerepét nem is igazából értem. Mintha egy görög drámában lennénk. Nagyon nem tetszett, ahogy Hajnal a gyerekével bánt, nem tudta igazán, illetve jól szeretni. Sokkal több szeretetet kapott új férjétől, Kornéltól és bátyjától, Sándortól és feleségétől. Viszont Kornél hibájának tartom, hogy Orsit csak egyszer hozta el az új családjához, holott mindkét kislány és Hajnal is szerette volna szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Ennek oka számomra zavaros volt. Kornél kényszerű kettős élete viszont együttérzést váltott ki belőlem. Hajnalt egy tipikus karrierista nőnek láttam, ahogy sikerült ügyésszé válnia, de becsületére legyen mondva, hogy ebből képes volt visszalépni. És az író megmutatja, hogy ő is érző ember, aki fél az egyedülléttől. Férje a másik családnál, az ő gyereke a volt férjénél, és ő akkor egyedül. Tipikus helyzet.

Ulickaja regénye sokkal nyugodtabb hangvételűnek tűnt számomra. A levelek esetében feltétlenül. De az izgalmas részek is, mint Jurik hazahozatala, inkább a szülői féltést, az aggodalmat tükrözik és érzi az olvasó, hogy a probléma meg fog oldódni, csak ki kell várni.

 

Műsorvezető: És most elérkezett az idő, hogy rákérdezzek, hogy vajon mit jelent a létra a két műben? Miért jó a cím?

 

Maria: Jókai Anna regényében konkrétan meg is jelenik, mint mese, amelyet Hajnal mesél el, amikor egyetlen alkalommal találkozik a két lány Pesten. Ahogy a bibliai Jákob lefeküdt egy kőre és álmában egy létrát látott, mely a földre volt állítva és a másik vége az eget érte, amelyen az angyalok közlekedtek. A létra, mint motívum beleérthető Orsi történetébe is, ahogy a metróba félt lemenni a mozgólépcsőn, de utána viszont nagyon élvezte. Erre később, a halálos ágyán is visszaemlékszik. De Hajnal édesapjának halála is egy létrához köthető, mivel annak tetejéről esett ki az ablakon még gyerek, négyéves korában. Szimbolikusan viszont én a lélek belső lépcsőfokaiként is tudnám értelmezni, ahogy a szereplők a hétköznapi mocsárból a morális és tiszta magasságok felé törekednek. Különösen Hajnal esetében, aki először felfelé törekszik, mintegy szakmai előrehaladásának lépcsőfokain, de később szándékosan visszafordul innen és alacsonyabb szinten találja meg belső egyensúlyát. De Kornélnál is megfigyelhető ilyesmi. Ő vidékről kerül föl, mintegy feljebb a létrán, de képtelen megfelelni, igaz ennek családi okai vannak, de végeredményben mégis csak visszakényszerül oda, arra a szintre, ahonnan eljött.

 

Péter: Ulickaja esetében is megjelenik a létra, bár nem ennyire expliciten. Nora már idősebb korában, egyik díszletében, nevezetesen A hegedűs a háztetőn című darab utolsó jelenetében, amikor a szereplők elhagyják a falut (egy pogrom következtében), az konkrétan úgy történik, hogy a színpadra egy létra van felállítva és azon mennek fel. Szimbolikusan pedig, a családfa, az ősök és az utódok közötti biológiai, szellemi és sorsszerű összeköttetés, a történelmi traumák, a genetikai örökség és a sorsok nemzedékeken átívelő ismétlődésében nyilvánul meg. Továbbá a zene, a művészetek iránti szeretet. Nora nagyszüleinek zeneszeretete. Mindketten zenei jellegű pályára szerettek volna lépni, mely csak részben sikerült. Majd fiúk mérnök lett, Nora ugyan nem zenész lett, de kitűnően rajzolt, míg az ő fia, Jurik kitérők után, de valóban zenész lett, illetve a zenével foglalkozhatott, mint a létra legfelső fokán álló.

 

Műsorvezető: Nagyon köszönöm a beszélgetést! Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy mindkét regény igazi alapmű a maga nemében: míg Ulickaja könyve egy epikus utazás az időben, addig Jókai Annáé egy mély, fájdalmas tükör az emberi kapcsolatokról. Beszélgetésünkből az is látszik, hogy bár a két regény eltérő korban és társadalmi közegben játszódik, a családi kötelékek, az emberi kapcsolatok törékenysége és a múlt örökségének kérdése ugyanazokat az alapvető emberi problémákat járja körül. Talán ezért is találó mindkettő esetében a Jákob lajtorjája cím.