Egy vakáció emléke
A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a szünidőkben lehetőség nyílt a helyi gyárak üzemeiben különböző munkálatokat vállalni.
Egy gyönyörű, napsütötte reggelen két osztálytársammal, Andrissal és Fecóval megjelentünk a zakatolástól hangos, Róheim Samu nevéhez fűződő erdőkertesi téglagyár udvarán. Pásztor Józsi bácsi, a létesítmény vezetője üdvözölt minket. Megmutatta nekünk a gyártósori munkafolyamatokat, majd tüstént ismertette a mi feladatainkat. Egyszerű volt a képlet. Az udvaron felsorakoztatott több tucatnyi nyers téglarakásokat le kellett takarnunk a nyári záporok elől. Hivatalosan ez úgy hangzott: minden téglát cserepezzetek hát le! Minden egyes cserepet hat kesztyűs kézzel vittünk a helyszínekre az egyedülálló, pontos munka elvégzése céljából. Gyakran eleredt az eső, néha jégdarabkák koppantak fejeinken, de megóvott minket három esőkabát. Az általunk vállalt testedző vakáció egyszerűnek tűnt, de minden áldott nap fáradtan, egymást támogatva mentünk hazafelé. Pár nap elteltével a szorgalmas munkálataink kapcsán szóbeli, különleges téglagyártósori bizonyítvánnyal jutalmaztak meg minket. Egy szép napon aztán eljött a fizetés napja mindhármunk számára. Csodálatos módon a három frissen felavatott téglagyári szakmunkás kerékpárokat vásárolt a szünidő végén. Irigykedtek is reánk a korunkbeli srácok. Andris kerékpárja „Gólya” lábakon suhant, Fecó bringája, a „Csepel”, darumadárral repült, az én járgányom pedig „Fecske” szárnyakon repkedett. Abban az évben az első hó megjelenéséig együtt róttuk Erdőkertes és Veresegyház poros és kavicsos útjait.
Tegnap elővettem az én csodálatos, viharvert „Fecske” bringámat. Elindultam vele a Géza utcából a Fő út felé. Kerestem és kutattam, hogy Andris és Fecó vajon merre tekerhet, de a kedves és jó cimboráimat sehol sem találtam.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.