Tenger
Szaladtam a szélben, dobált egészen.
Suliba érő norvég apa fagyott le éppen.
Kinyílt a strand? Nem hitt a szemének.
Ezek a jóemberek ennyire betéptek?
Február van, repked a mínusz, mivégre.
Ott hagyom a döbbent képet,
Gyors vágtában a többiek után lépek.
Hóban süppedve, vacogva nézem
Barátaim a vízben nyakig és kékek.
Körbe nézek, van kiút? Vagy ez a vége?
Felsóhajt az ős bennem, tettre készen.
Valaki ordít, hergel, míg a vízhez érek.
Belülről tör ki, hevít viking vérem.
Csak előre, kié a bátorság érdem?
Kikapcsol az érzet, bár tudom élek
A jeges tenger tajtékja tép széjjel.
Elmerülve élénk kép, fehér a mindenség
Ölel, megtart, hitem fűt, van remény.
Élvezni, nem küzdeni, tiéd az élmény.
2025.02.20
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
