Magam is hulló csillag vagyok,
talán itt-ott felragyogok,
majd végleg a földre hullok.
Néhány vers és próza marad,
ezzel vigasztalom magam,
de vaj’h lesz-e, mi fennmarad?
Emészti feledés lángja,
nem védi maradás vágya,
föld lehet a melegágya.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Hm…lesz – e, ami fennmarad ? Lesz, Rita, lesz…
De : „Emészti feledés lángja, nem védi maradás vágya, föld lehet a melegágya.”
Frappáns ! 🌼
Kedves Erzsébet!
Köszönöm a látogatást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita💖