Azt mondják rólam, hogy rossz vagyok.
Rosszat akarok.
Rosszakat csinálok, és ez nagyon helytelen.
Helyette csínáljam azt, és ahogy
mondják énnekem,
Így majd jó leszek.
És ez így majd nekik is megfelel.
Önállóan ne gondolkodjak!
De én ezt nem akarom, mert
Ha azt, és úgy tennék,
Akkor az nem én, hanem
egy élettelen báb lennék.
Ha mellettem utcán, elmennek az emberek
Újjal mutatnak rám:
Íme egy különc, egy fekete bárány
Ki a nyájtól elkóricált és
Mindig csak rosszat tesz.
Nem értenek és folyton kérdezik
Édes Istenem, vajh’ miért teszi?
Van aki érti ezt?
Én meg őket nem értem.
Ők csak arra gondolnak, hogy
Engem a jóra figyelmeztessenek,
És ha rosszat teszek fegyelmezzenek.
Azt, hogy miért teszem ezt, talán csak te érted Istenem!
Ők csak folyton azt hajtogatják,
Vajh’ ki értheti e különc furcsa figurát,
aki nem akarja fejét önként tartani
a bárd éles kése alá?
S mondogatják
Tegyek úgy mint a többiek,
hallgassak a helyes szóra!
Így válhat majd belőlem is
engedelmes jó birka.
Azt el kell fogadni ami helyes és illendő
Mindent úgy kell tenni, hogy helyes legyen s illendő,
Ahogy, és amit kér tőlem a világ,
Mert közösségben a rend és fegyelem
Szent és kötelező betartandó szabály .
Fivéreim, Jóemberek, kérlek benneteket
Hagyjátok, hogy rosszat tehessek!
Engedjétek, hogy rossz legyek!
Tudom így rossz ember maradok,
S ha emiatt e világból rosszként távozom vállalom
Mert ezt éppen így akarom,
S ha egyszer meghaltam
Síromra kopjafára lesz tűzve
Ékesszóló felirattal kísérve
Íme itt nyugszik egy különc egy engedetlen rossz
Itt nyugszik az a merész és őszinte ember, aki
Rosszként élte le életét, s rossz is akart maradni.
De tanulságul kövessétek sorsát,
hogy mi történik vele odafenn:
Most, halála után még égi bíró fogja elitélni
Bizony itéletét keményen meg fogja érezni!
Most már mindhiába, késö, akár minden bánat!
De mindezt magam is tudom, miután bűnösnek kimondtak
Elítélnek s vállalt sorsként ezt kapom majd.
De előtte engedtessék meg nekem, hogy szóljak:
Ahogy a Földön rosszként éltem,
hitem meg nem tagadom itt lent sem,
a Pokolban.
Fájdalom szenvedés nem állíthat meg,attól nem tartok,
Hisz szenvedtem én már a Földön is eleget, tudom, hogy ez mit jelent.
Ezért önmagam akarok maradni, és ha ennek az az ára,
hogy rossznak hívnak, hát nem bánom
szólítsanak annak, erre csak azt felelem:
Semmit meg nem bántam, megbánni sem fogok,
Mindig azt mondom s mondani fogom:
Rossznak lenni, önmagamat megőrizni nehéz,
Sokat kellett küzdeni érte, de célom lám elértem
Nagy volt az ára, megfizettem érte, de
MEGÉRTE !
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
„Ha azt, és úgy tennék,
Akkor az nem én, hanem
egy élettelen báb lennék.”
Egyetértéssel olvastam sorait. Önazonosság címen írtam magamról, ami annyiben hasonlít csak a versben megfogalmazottakhoz, hogy csak azzal tudunk azonosolni, amilyenek vagyunk. Ha bármilyen okból -nálam ez a betegség volt – megváltozunk, visszavágyunk az egykori, a sajátunknak ismert énünkhöz.
Szeretettel: Rita