Álom és valóság

Álom és valóság

 

A csodás reggel eljött végre,

álmomban felnéztem az égre,

fényesen csillogott a félhold,

rejtelmes volt a sötét égbolt.

 

Szempilláimat kinyitottam,

kiságyamban én pici voltam,

csillant egy szempár az ajkamon,

édes csók cuppant az arcomon.

 

Az ébredés varázsolt látványt,

simogatott a meleg párnám.

Ágyam fölött a földi fények,

édesanyám szemében égtek.

 

Kedves hangja szólt, szia kincsem,

hevesen dobogott a szívem,

mosolya megnyugtatott engem,

melegség ölelte át lelkem.

 

Ő bólogatva nézett engem,

érzelmek tüze égett bennem,

jelzett felém hogy minden rendben,

magasztaltam őt minden versben.

 

Nagyvilágban sok fényes ékszer,

csillogott anyám két szemében.

Ő őrangyal volt minden éjjel,

ő tanított hogy miként lépjek.

 

Vele álom volt ez az élet,

valóságban gyönyörű végzet,

mentünk az úton kéz a kézben,

hinta repült a játszótéren.

 

Mindannyiunk anyja édes s szép,

mint piros rózsa és lépes méz,

velük színpompás a zöld és kék,

őket nekünk adta föld és ég.

 

Cserepka István

 

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »