Álom és valóság

Álom és valóság

 

A csodás reggel eljött végre,

álmomban felnéztem az égre,

fényesen csillogott a félhold,

rejtelmes volt a sötét égbolt.

 

Szempilláimat kinyitottam,

kiságyamban én pici voltam,

csillant egy szempár az ajkamon,

édes csók cuppant az arcomon.

 

Az ébredés varázsolt látványt,

simogatott a meleg párnám.

Ágyam fölött a földi fények,

édesanyám szemében égtek.

 

Kedves hangja szólt, szia kincsem,

hevesen dobogott a szívem,

mosolya megnyugtatott engem,

melegség ölelte át lelkem.

 

Ő bólogatva nézett engem,

érzelmek tüze égett bennem,

jelzett felém hogy minden rendben,

magasztaltam őt minden versben.

 

Nagyvilágban sok fényes ékszer,

csillogott anyám két szemében.

Ő őrangyal volt minden éjjel,

ő tanított hogy miként lépjek.

 

Vele álom volt ez az élet,

valóságban gyönyörű végzet,

mentünk az úton kéz a kézben,

hinta repült a játszótéren.

 

Mindannyiunk anyja édes s szép,

mint piros rózsa és lépes méz,

velük színpompás a zöld és kék,

őket nekünk adta föld és ég.

 

Cserepka István

 

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »