Csillagok

Lassan ballag halk léptekkel felénk az éj,

A táj lehajtja fejét, nyugovóra tér,

Nap is horizont takarójába bújik,

Az ég sötét lepedőbe burkolódzik,

A világ lehunyja két csillogó szemét,

S szellő ringatja mint anya a gyermekét.

 

Akkor apró kis gyöngyök gyúlnak ott fenn

A holdvilágot nélkülöző éjjelen.

Mostan ezer s ezer éjvirág nyílik ki

Arany szirmaival szemet kecsegtetni

Annak, ki könnyel telve tud csak bámulni,

A vágyának kis dalait elsuttogni.

 

Szépen ragyognak a csillagok az égen,

Selymesen halovány fényt adva gyengéden

Táncolgatnak egymás mellett békességben,

Nem elnyomva vagy tengernyi irigységben.

Nincsen szólama fájás okozásának,

Csak a képe a békés harmóniának.

 

Bár az ember maga is ilyen lehetne,

Nem hazug, dobáló, olykor sötét elme,

Ki a másiknak a kis sebeit látva

Azt ütéssel, szúró szóval tovább zúzza,

S az vakítja magát önsértéseivel,

Hogy a lelke ne találkozzon reménnyel.

 

De élnek lenn Földön valódi csillagok,

Akár a mennyekből leszálló angyalok,

Akikben valóban ott él az értelem,

Tiszta szeretet, a valódi érzelem.

 

Őket keresgélem hát én éjjel nappal,

Ő fényüket akarnám látni mosollyal,

Velük igazán szép számomra a világ,

Nem csak sokszor lenézés és tudatlanság.

Kazup-Nagy Máté
Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „De élnek lenn Földön valódi csillagok,
    Akár a mennyekből leszálló angyalok,
    Akikben valóban ott él az értelem,
    Tiszta szeretet, a valódi érzelem.”

    Igen, élnek, de nem biztos, hogy megtaláljuk őket. Akkor hát legyünk mi magunk, akik másoknak leszálló angyalok.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Eljött újra

  Itt van az ősz és szebb, mint eddig valaha, Belepi az erdőt cinegék kacaja. Bukfenceznek a levelek, egymást váltják, Kizárt, hogy ezt valaki ne

Teljes bejegyzés »

Az okos puli

Héthelyi Krisztina Az okos puli November másodikán, halottak napján kutyák gyülekeztek a temetőbe eszmét cserélni. Nagyon vigyáztak azonban, hogy elkerüljék az őrt, mert akkor úgy

Teljes bejegyzés »

Héthelyi Krisztina: Csonti

Héthelyi Krisztina Csonti A kisfiú elégedetten nézte az égből hulló fehér pelyheket. Az apja megígérte neki, ha elég hó esik, kimennek és együtt hóembert építenek.

Teljes bejegyzés »

Veréb mama meséje Szent Ferencről

Héthelyi Krisztina Verébmama meséje Szent Ferencről Fázott a hold, ezért magára húzta csillagos takaróját. Az állatok elcsendesedtek, lehunyták szemüket és az álom titokzatos birodalmába léptek.

Teljes bejegyzés »